amúgy én meg nyomorult depressziós vagyok mióta visszajöttünk, nem találom a helyem, tengek-lengek, egész nap szart se csinálok csak bámulom a kibaszott netet, ma eltévedtem (reggel órám volt, aztán gondoltam sétálok) és rögtön elsírtam magam mint egy csecsemő mikor rájöttem, hogy fogalmam sincs hol vagyok, persze ez elég nevetséges, merhogy trieszt akkora kábé mint a körút, dehát tudod, én a saját lakásomban is képes vagyok eltévedni, meg aztán asszem nem tesz jót a lelkemnek, hogy meghalt az anyám, kirajzolódtam megint a világból, olyan vagyok mint egy alvajáró, össze kell raknom magam, rémes ez, de az apámnak sokkal rohadtabb lehet: ő gyakorlatilag még soha életében nem volt egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése