Hétvégén megvettem a rég kinézett kis emléktárgyakat magunknak, meg elmentünk abba az autentikus halétterembe, ahová folyton vágytam, aztán hét közepén valószínűleg egyedül elmegyek Rómába (kikönyörögtem, mert nem lehet, hogy ne menjek el Rómába, ha itt van három órára...Marci mindig lepattintott, hogy ott már voltunk, úgyhogy kiveszem az egy napos éves szabadságomat és elmegyek), meg majd jön elbúcsúzni a gyerekektől a bébiszitter (nagyon szeretik egymást, szomorú lesz). Szóval búcsúzkodunk, most már tényleg itt a vége.
