Jaj, nagyon jó utazni meg kirándulni, de a legjobb az ágyban feküdni.
Nagyon durván taccsra tettem a lábam (tele van sebbel meg vízhólyaggal), nyolc órát gyalogoltam erőltetett menetben egy vacak papucsban (hogy fogok így futni, rejtély), de annyira jó volt; jelenleg nem értem egyáltalán, hogy miért nem mindenki a római régi zsidónegyedben lakik, hogy jut eszébe bárkinek máshol élni, de komolyan?
Különben meg hálás vagyok nagyon az Univerzumnak és Marcinak (aki egyébként annak idején állásinterjún volt Rómában, de sajnos végül Houstonba vették fel), hogy láttam már Rómát januárban is - a most jelen lévő rengeteg turista nagyon rosszat tesz neki.
Amúgy ha egy városban tanácstalanok vagytok, hogy hova kell menni, menjetek mindenhol a régi gettóba - egyértelműen mindig az a legizgalmasabb, legmozgalmasabb, legemberibb.
Sajnos elég hamar kénytelen voltam visszarázódni a brutális költözős életembe: reggel elkezdtünk bőröndöket bepakolni, méricskélni, persze mindenből túl sok van és túl nehéz, kezd a gyomrom liftezni az idegtől, sose költözzetek, rémes dolog. A macska is bekattant ismét: módszeresen kitépi a szőrét; egy hete kezdte és biztos, hogy nem bolhás, hanem súlyosan neurotikus, egyszerűen megérezte szerintem, hogy megint költözünk. Szegény Fanni.
