péntek, november 28, 2014

"Is there anybody out there? aka Slave to the wage aka PMS aka "Nem panaszképpen mondom, csak úgy. Nem tesz semmit."

Annyira pocsék napom volt, hogy elsírtam magam, amikor a HÉV-en azt olvastam a Narancsban, hogy ha minden igaz, akkor ez a búcsúlemeze - az együttesé Wrighttól, a közönségé meg a Pink Floydtól. Goodbye cruel world. 
Itthon aztán - miután rájöttem, hogy a gyerekeknek az iskolai bolhapiacon potom pénzért vásárolt originál csomagolásban lévő társasjátékot a postán hagytam - meg is hallgattam, hogy végképp szarul érezzem magam. Azóta is a sírás kerülget mindentől.