korcsolyás

Óbudán szerveznek ingyenes korcsolya oktatást (Marci szerint így próbálják kiválasztani a leendő hokisokat), úgyhogy mától január végéig vasárnaponként korcsolyázni járunk. 

Én ugyan majd elpusztultam olyan hideg volt - valamilyen rejtélyes okból amúgy is úgy öltözködöm még mindig, mint szeptemberben - mert jó jégszülőkként a pálya mellett fagyoskodva néztük a gyerekeket (időnként elestek és kis bogárként kapálóztak, amit az edzők néha nem vettek észre azonnal - hát majd megszakadt a szívem értük; nem baj, jó edzés ez nekem is. Mondjuk azért rárivalltam az egyik ilyen esetben az edzőre, hogy tán ha felállítaná Lénát, aki vagy öt percig nem tudott visszaülni a padra, ami körül gyakoroltak; hehe, képzelem hogy szeretik a szülőket). 

Amúgy meg végig irigykedtem (meg persze el voltam ragadtatva, hogy milyen cukik a gyerekeim korcsolyában botladozva), mert én is nagyon szívesen korcsolyáztam volna. 

Szerintem én nagyon tehetséges korcsolyás voltam anno: kilenc évesen körülbelül egy perc alatt tanultam meg korcsolyázni - emlékszem, az anyukám leküldött előre, hogy majd jön ő is segíteni, hát, mire fél óra múlva megérkezett, én már vígan siklottam, meg is volt döbbenve rendesen. 

Aztán úgy egy hét múlva már tudtam mindenféle kunsztokat is (mindent egyedül tanultam), forgást-pörgést, koszorút, stbstb. komolyan azt gondolom, hogy kimagasló tehetség voltam, amit hagytak elkallódni (amikor könyörögtem az anyámnak, hogy járasson korcsolyázni, akkor azt mondta, hogy a műjég túl messze van és ez egy drága sport); persze ma már tudom, hogy eleve túl magas voltam korcsolyázónak, de annyira imádtam csinálni, hogy szerintem jót tettek volna velem a szülők, ha energiát feccölnek az edzésembe. 

Na mindegy, ez már történelem, de remélem a gyerekeimnek is ilyen jól megy majd - persze simán lehet, hogy nem, vagy hogy eleve nem fogják szeretni (Marcika abszolút kudarckerülő, egyszer ma már fenékre esett és hazafelé el is kezdte mondani, hogy neki nem tetszett a korcsolyázás), pedig a téli sportok szuperek, azaz bármelyik sport szuper, szerintem pont annyira jó hatású a gyerekeknek a sport, mint mondjuk a háziállat tartás (amit én szintén nagyon fontosnak találok egy csomó szempontból); hú, mennyire eredeti vagyok ma, tejóisten.









PS.: Egyébként blogírás helyett angolul kéne tanulnom a matekos kifejezéseket, mert halálosan szenvedek a matek tolmácsolással: múlt héten többek között azt kellett volna tudnom, hogy középpontos tükrözés, meg egyéb undormány geometriát, hát izé...enyhén szólva nem ment olyan jól és kissé aggódom emiatt.
Persze Marci állati boldog, hogy ilyesmivel kell foglalkoznom, mindig lelkesen magyarázza a dolgokat, amiket nem értek (nagyjából semmit nem értek).