Hétvégén voltunk egy kislány szülinapi bulijában egy játszóházban - vicces volt amúgy ahogy meghívtak minket oda és bár meg kellett volna sértődnöm, de én főleg csak röhögök ezeken, szóval: anyuka odaadta a meghívót, én meg nagyon megköszöntem, mire némi csodálkozással a hangjában arról magyarázott valamit, hogy hát nem is érti, de a kislánya az én gyerekeimet is meg akarta hívni - és nem győztem álmélkodni, hogy egyes szülők milyen könnyen váltanak óvó néni üzemmódba, ami a megszólítást illeti: jaj, ne festess az arcodra skorpiót, anyának az nem fog tetszeni, apa majd ad neked sütit, stbstb.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy felnőtt emberek hogyan szólíthatják egymást anyának és apának, de biztos velem van a baj. Egy csomószor nem is szoktam érteni, hogy rólam beszélnek, hát baszki, nekem nem ez a nevem...tudom, tudom, ezek rossz példák, mert ha rólam beszél a gyerekeknek, akkor mit is mondhatna. (Jó, hát nekem ugye van ez a külön úri szeszélyem, hogy kiráz a hideg az anya/apa megszólítástól eleve.)
Eh, nem tudom, én úgy vettem észre, hogy a szülők nemcsak a férjükről/feleségükről/magukról kezdenek anyaként/apaként beszélni MINDENKINEK, miután gyerekük születik, hanem mindenki másról is, akinek gyereke van - rémes, ha engem kérdeztek.
Eh, nem tudom, én úgy vettem észre, hogy a szülők nemcsak a férjükről/feleségükről/magukról kezdenek anyaként/apaként beszélni MINDENKINEK, miután gyerekük születik, hanem mindenki másról is, akinek gyereke van - rémes, ha engem kérdeztek.
Amúgy Marci szerint bizonyára szörnyen ellenszenvesek voltunk, mert leültünk egy különálló asztalhoz amíg a gyerekek játszottak, én olvastam, Marci meg zh-t javított, de hát értitek, három órát ott voltunk, most ne már, hogy ne használjam ki, hogy épp nem nekem kell szórakoztatni a gyerekeket...jó, tudom, ilyenkor kell szocializálódni, de izé. Én nem tudok senkivel csak azért barátkozni, mert neki is van egy/kettő/három kisgyereke, sajnálom.
PS.: Tegnap rettentően kiakadtam, bár Marcus poénként adta elő: állítólag a dadus néni azt mondta neki, hogy ha kiborítja a vizet az asztalra, akkor a fejére önti a kancsó egész tartalmát. Ez borzasztó gáz, nem?
Marcus vihogva azt mondta, hogy biztos csak viccelt, de azért nemár, hogy így fenyegetnek egy kisgyereket. Fú, most megint felhúztam magam, mondjuk én bölcsis abúzus áldozata vagyok, nagyon együtt érzek az ilyennel*: a bölcsiben utált az egyik bölcsis néni, fogalmam sincs miért és olyanokkal fenyegetett, hogy berak a pöcegödörbe, meg folyton beszólogatott szemétségeket és ijesztgetett. Minden reggel zokogva mentem bölcsibe - nem is értem a szüleimet, hogy miért nem vittek máshová. Végül majdnem kirúgtak, mert egy szép napon visszavágtam és azt mondtam a néninek (a druszám volt egyébként, Panni néni), hogy te ronda kövér vagy és az anyukám is ezt mondta. Na, ebből jó nagy balhé kerekedett, behívták az anyámat az oviba, hogy miket tanít nekem (állítása szerint sose mondott ilyet, nyilván nem is) és csak nagy nehezen maradhattam ott (bár nyilván jobb lett volna, ha kirúgnak, teszem hozzá halkan.)
* Biztos azóta vagyok depresszióra hajlamos
