Ma a gyerekek délután ügyeletes csoportban voltak, értelemszerűen másik óvó nénivel, aki, mikor értük mentem, nem győzött arról áradozni, hogy fantasztikus, hogy Marcika mennyire jól olvas (ezek szerint Léna nem fedte fel tudományát: ő vagy kétszer olyan gyors, mint Marcus; persze ez alapvetően mindegy is, csak én még magamban büszkén hozzátettem, hogy ha tudná...) és hogy mennyire okos, biztos nem lesz gond vele az iskolában és hogy ugye nagycsoportos már, merthogy olyan magas is és annnnyira okos, kis professzor lesz belőle, bárki megmondhassa...miközben büszkén dagadt a mellem, fél füllel azt hallgattam, ahogy a leendő kis professzor arról monologizál, hogyaszongya és akkor jött egy nagy pú és az kitágította a fenekemet és akkor kicsusszant a nagy, kifli alakú kaki és nagyon büdös lett, aztán az óvó néni nagyon óvatosan megtörölte a fenekemet*.
* a kurva Mikulással megérkezett a szorulás is: Marcika szerda óta küszködik egy kakival óriási hisztit csapva, idegeink cafatokban, éjjel is kakiltattuk, stbstb. Én mindig mondom, hogy a csoki az ördögtől való.
