Szóval voltam interjúzni a shiny magániskolában, de nem vágyom oda úgy döntöttem. Eleve nagyon fura interjú volt, én irányítottam a beszélgetést, mert az igazgató valahogy nem volt a helyzet magaslatán.
Ami nagyon nem tetszett és ezért nem is hiszem, hogy tovább foglalkozom az üggyel, hogy az igazgató szerint három-négy bemutató órát kéne tartanom ahhoz, hogy meglássa bennem a potenciált. Hát egy túróst, ne már - nem vagyok hajlandó ingyen tanítani ennyi órát csak azért, hogy majd hátha felvesznek nem is tudom mennyi pénzért (mikor a pénzről volt szó, megkérdezte, hogy mennyit kérek, mire visszafordítottam a kérdést, mondván, hogy mennyit adnak, de nem derült ki).
Ráadásul, mikor rákérdeztem, hogy milyen könyveket használnak, a matek szakos igazgató közölte, hogy a nyelvkönyveket ő személyesen választja ki. Na ne már, beszarok az ilyenen, komolyan. Akkor minek vannak angol tanárok ha ehhez úgyis mindenki ért?
Ez az attitűd mindig halálra idegesít egyébként a tanítással kapcsolatban: a legtöbb ember, aki valaha járt már iskolába és látott már tanárt azt hiszi, hogy bárki tud tanítani bármit kábé. (Ezért haragszom többek között a hobbiból, középfokú nyelvvizsgával nyelvet tanítókra.)
Csak halkan merem mondani, de ez egy szakma, meg kell tanulni, fogásai vannak amellett, hogy egy adott területet eléggé behatóan kell ismerni. Úgy nagyjából Marci is be tudta szerelni a konyhaszekrényünket, csak időnként kiesik a fiók meg ferde az egész, de semmi gond, oké, elvagyunk vele, nem hívunk asztalost - csak én nyafogok non-stop, hogy nem jól van ez így.
