szombat, november 24, 2007

nostalgie

Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint a gyerek a csavargással.
Ujjong, eltéved, sirdogál
S hazakívánkozik.

Mindig ez a vers jut eszembe, mikor rossz gyerekhez illően nincs kedvem lefeküdni; amikor együtt ordít a Prodigy és a tévé, amikor hajnali kettőkor főzök, takarítok, mosok és macskát nevelek, amikor egyszerre olvasom a velveten a pletykákat, a narancsot és a zen bácsi okosságait.
Ilyenkor minden olyan, mint mikor még otthon laktunk mind a ketten a bátyámmal és vizsgaidőszakban a szülők elmentek a Balatonra, mi meg tesóval megállítottuk az időt: nyerítve röhögtünk az Aerosmith videoklipeken, miközben én könyvtártörténet puskákat írtam és az Istvánnal szakítottam, reggelente pedig magunk elé meredve, némán kavargattuk a kávénkat és az élet nagyon bonyolultnak tűnt.

2 megjegyzés:

  1. én teszkóba járok ilyenkor (most is onnan), mert zenehallgatásért már begyömöszölt egy levelet a szomszéd süket öregasszony :/

    VálaszTörlés
  2. én szerencsére egy erődben lakom, bár a zsidózás így is áthallatszik a szomszédból...

    VálaszTörlés