Valaki magyarázza már el nekem - mint egy hat éves gyereknek, tudjátok -, hogy miért mindig a nőket sajnálják le, ha nem élnek tartós kapcsolatban?
Jójó, tudom, a kérdés ostoba, naiv és banális, meg egyéb csúf jelzős, nade mégis...a nők tehetnek erről a kétségbeesett kapcsolatvágyukkal vagy ez megint csak egy, az emberek fejéből egyszerűen kiverhetetlen sztereotípia?
A nők hisztérikus társfüggése persze nem ritka jelenség, bár számtalan férfit is ismerek, aki képtelen egyedül élni, de valljuk be, egy nőnek senki nem hiszi el, hogy nem akar együtt élni valakivel, míg a férfiaknál ez ugyebár mindig tök egyértelmű és inkább az ellenkezője a furcsa, hiszen én magam is meglepődve felkapom a fejem, ha egy huszonéves pasi így kezd egy mondatot, hogyaszongya "a feleségem".
Jójó, tudom, a kérdés ostoba, naiv és banális, meg egyéb csúf jelzős, nade mégis...a nők tehetnek erről a kétségbeesett kapcsolatvágyukkal vagy ez megint csak egy, az emberek fejéből egyszerűen kiverhetetlen sztereotípia?
A nők hisztérikus társfüggése persze nem ritka jelenség, bár számtalan férfit is ismerek, aki képtelen egyedül élni, de valljuk be, egy nőnek senki nem hiszi el, hogy nem akar együtt élni valakivel, míg a férfiaknál ez ugyebár mindig tök egyértelmű és inkább az ellenkezője a furcsa, hiszen én magam is meglepődve felkapom a fejem, ha egy huszonéves pasi így kezd egy mondatot, hogyaszongya "a feleségem".
Szóval, hogy is van ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.