kedd, június 03, 2008

one, two, three, go

Sokszor ugye az az érv ellenem, hogy túl kritikus, trágár, gonosz és kötözködő vagyok, de nehogy azt gondoljátok, hogy magammal kesztyűs kézzel bánok: ma a futás ötvenötödik percében azt mormoltam a belső hangomon, hogy gyerünk tovább lusta geci; szép, mondhatom.
Nem tudom honnan ez a rengeteg indulat bennem, emlékszem, már az oviban is ki akartam nyírni kis társaimat, mer nem tetszett nekik a kedvencem, az Albinoni Adagio.
Ha valaki megkérdezi milyen vagyok, akkor kábé azonnal rávágom, hogy dühös.


PS: http://www.youtube.com/watch?v=7N5HNMR9elM&feature=related

5 megjegyzés:

  1. nekem is a kedvencem, ez szólt a jani temetésén, miközben lapátolták fölé a homokot, előtte ugye depeche mode, igazán csodás zene... enikő

    VálaszTörlés
  2. csoporttársam volt egyetemen, asszem már meséltem, csak lehet, hogy nem említettem a nevét. (ezután nem kellett bejárnunk pathologia gyakorlatra) enikő

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is indulatos vagy, de ez nem baj. Gonosz biztos nem vagy, max. n�ha rosszindulat� deh�t n�ha ez j�r az embereknek. Az pedig eg�szs�ges �nkritik�ra vall, hogy n�ha legecized magad.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.