Olvasom ezt a megcsalós blogot, ahol mondogatják, hogy vegyük tudomásul, sajnos mindenki mindenkit megcsal, ez belefér, meg kell bocsátani, ilyen az ember, ez van, közben meg azon mélázok, hogy ha megcsaltak és kiderült (mindig kiderül), akkor (látszólag) kibékültem, megbékéltem, megbocsátottam, nem szakítottam, szóval próbáltam én is magamévá tenni a gondolatot, hogy a kapcsolatok ilyenek, a férfiak büdös félrekúró disznók és very sad indeed, de ezt kell elfogadni, de az istennek se ment: az ősbizalom (ami nálam amúgy is csak nyomokban van jelen, már az oviban elvesztettem talán) elvesztése után soha többé nem érdekelt már igazán az a bizonyos ember, már nem volt egy fikarcnyi lelkiismeretfurdalásom sem ha átvertem (mert gyermeteg bosszútól hajtva naná, hogy átvertem), nem vonzódtam már hozzá igazán, nem szerettem már igazán és ezáltal a kapcsolat szépen lassan szétesett, mert végül mindig mindenkivel szakítottam aki megcsalt, igaz, a szükségesnél hosszabb halált haltunk a fölösleges huzavona és a nevetséges bosszú miatt.
Szóval hogy belefér-e? Hát nemtom igazán, de az eddigi életemet alapul véve (liberális, megengedő kapcsolatfelfogás ide vagy oda), én előbb-utóbb biztosan kihátrálok egy olyan viszonyból, amiben átvernek.
A szarrá ment kapcsolat kivégzi önmagát.
Ámen.
Szóval hogy belefér-e? Hát nemtom igazán, de az eddigi életemet alapul véve (liberális, megengedő kapcsolatfelfogás ide vagy oda), én előbb-utóbb biztosan kihátrálok egy olyan viszonyból, amiben átvernek.
A szarrá ment kapcsolat kivégzi önmagát.
Ámen.
Úgy. A félrekúrásban nem is maga az aktus a fő gáz, hanem az átverés. Az nem fér bele egy valamit is érő kapcsolatba.
VálaszTörlésazt figyeltem meg, hogy ez újabban ciki és idealista gondolat, egyesek szerint ilyet csak rózsaszín mackókkal játszó kislányok gondolnak, merhogy még a legkonzervatívabb családbarát zsidózó életébe is belefér egy csomó kósza numera "a hosszú házasság sajnos már csak ilyen" felkiltással.
VálaszTörléspersze tudom én, hogy lehet árnyalni a képet, nem ilyen egyszerű, családot alapítunk - a család elavult intézmény -, a család követelményeihez alkalmazkodni kell, de bassza meg, tessék már tisztességgel beismerni végre, hogy egymás átbaszásával igenis baj van, elmesélni az ilyesmit nem lehet ugye, hát akkor mi marad?
vagy ne házasodjunk, vagy legyünk hűségesek, vagy...vagy szakítsunk/váljunk el amikor már nem megy tovább. tudom, a hűség fikció, mer van csábítás,lófaszka,de szerintem pont ezért igazából elhatározás kérdése.
szóval oké, ne legyünk hűségesek, de cserébe ne házasodjunk vagy váljunk el, vagy mondjunk igazat, vállalva ennek kellemetlen következményeit, csak könyörgök, ne hazudjunk már folyamatosan.
(:puffogva el)
Egy érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatba, két egymást szerető ember közé nem fér egy harmadik. Akinek mégis igen, ott bajok vannak az érzelmekkel. Az ilyen ember játsszon nyílt lapokkal, és olyan partnert keressen magának, akinek ez szintén belefér. A gyermeteg bosszút felejtsd el, ne pazarolj rá energiát.
VálaszTörlésSokszor mondták nekem azt, hogy idealista vagyok. Ha ez idealizmus, akkor vállalom. Kíváncsi vagyok, hogy akik elfogadják azt, hogy emberi mivoltunkból kifolyólag hajlamunk van a megcsalásra, azok vajon boldogabbak-e ettől az elfogadástól.
VálaszTörlésegyébként meg ha cinikus vagy az a baj. ha pesszimista az a baj, ha optimista az a baj, ha idealista az a baj, eh, nem értem én már a korszellemet
VálaszTörlésaz elfogadás alapon boldogabbá tesz, mert csökkenti a belső konfliktusok számát. ez mindig annak szívás, aki nem fogadja el, mert az őrzi magában, forgatja, vagy elfojtja és a végén ő nem érti.
VálaszTörlésnem hiszek a zsigeri vadászösztönben, amit előszeretettel használunk mentségnek, sokkal inkább az ok-okozat összefüggésében, meg az eredendő gyengeségben - de ezt mindkét fél részéről!
továbbá, hogy kidomborítsam idealista hajlamaimat, megjegyzem, ha mindkét fél - a megcsalt és megcsaló is - hajlandó a konszenzusra, illetve az alapos önfeltárásra, akkor ezek fényében a megcsalás, mint tragédia és főbűn értelmét veszíti, mert mögötte felbukkan a valós indok, egyik, esetleg másik júzer hiányossága, komplexusa stb... mindjárt emberibb színben feltüntetve a tízparancsolat buta dogmáját.
Hát, rózsaszín macival játszó kislány ugyan sose voltam, ellenben ciki meg idealista mindig is.
VálaszTörlés"a megcsalás mint tragédia és főbűn értelmét veszíti, mert mögötte felbukkan a valós indok, egyik, esetleg másik júzer hiányossága, komplexusa stb... mindjárt emberibb színben feltüntetve a tízparancsolat buta dogmáját."
VálaszTörlésokéoké, ezek nagyon szép, bölcs gondolatok, csak szerintem a gyakorlatban egyszerűen nem működnek, mint mondtam, a szétbarmolt kapcsolat lebontja önmagát; szerintem az európai ember egyszerűen így van legyártva és nem tud szakítani a monogámia gondolatával sehogyse és hiába igyekszik bevetni mindenki mindenféle nagy bölcsességeket, a megcsalt fél végül vagy bosszút áll, vagy sértetten kihátrál a kapcsolatból, vagy megbocsátást színlelve keserűen és gyanakvóan él tovább a csaló mellett (aki vélhetően újra és újra megcsalja majd).
soha nem láttam még ellenpéldát.
nem hát. :] ki a retek venné a fáradságot, hogy szembenézzen olyan igazán önmagával, az illúzióival, meg a valósággal? egyszerűbb az általad vázolt realitás megélése.
VálaszTörlésmegérdemeljük. csak akkor miért rí mindig mindenki, világfájósan? vagy titokban tényleg idealista vagyok? :P
az ember valamiért megszokja, hogy gyáva és hazudós legyen...lehet, hogy a (méltán népszerű) poroszos nevelés mindennek az oka?:D
VálaszTörléspopper peter irta egyik konyveben, ha valaki megcsalja a masikat es mivel lelkiismeret furdalasa van ezert elmondja, es gondolja, hogy milyen jo fej, mert oszinte volt, kozben csak a sajat lelkiismeretet nyugtatta meg, a masiknak meg fajdalmat okozott.
VálaszTörlésoszinte megbanas, nekem jobb legyen.