péntek, június 26, 2009

Feljegyzések a naiv idealisták házából

Bevallom, mindig úgy képzeltem, hogy minden emberben van egy pici különítmény, egy aprócska kert vagy épület vagy zsák vagy doboz, amire rá van írva pirossal, hogyaszongya GONDOLKODÓ, HUMÁNUS EMBER és mindig úgy képzeltem, hogy mindenki dobozában ugyanaz lapul, bármit is hirdet az illető magáról, igen, jól hallottátok: mondjuk egy punk és Torgyán József doboza is egyforma.
Ugyanazok az érzések, ugyanazok a gondolatok, ugyanaz a tudás és bár a legtöbben pozőrködnek és nem a dobozban írtaknak megfelelően viselkednek esetleg azért, hogy különlegesnek tűnjenek, vagy mert még nem sikerült megtanulniuk, hogy milyen fontos is ez a bizonyos doboz és ezért csak ritkán mélyednek el a tartalmában, vagy mert talán még nem is jöttek rá, hogy a doboz egyáltalán létezik.
És titkon mindig azt reméltem, hogy amikor a pozőrök egyedül maradnak, akkor bizony kinyitják ezt a dobozt és bólogatva ízlelgetik a tartalmát; bevallom, mindig meggyőződésem volt, hogy az emberek tudják mi a helyes, tudják mi a jó (igen, azt is gondolom, hogy létezik Helyes és Jó) és ha hibáznak, ha bántanak másokat, akkor ha csak magukban is, de képesek belátni a tévedésüket, mert előbb vagy utóbb mindannyian megtaláljuk azt a bizonyos titkos dobozt, ami segít eligazodni.

Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen ez a gondolat óv meg a tébolytól.

2 megjegyzés:

  1. Engem a Buddha óv meg a tébolytól, meg az, hogy van néhány hozzám hasonlóan gondolkodó ember a Földön. Nekem a felnőtté válás mottója egy mondatban összefoglalható: "szokjál hozzá ahhoz, hogy csak néhányan gondolkoznak hozzád hasonlóan az életről."

    VálaszTörlés
  2. lehet, hogy minden dobozban ugyanaz van, de mas elmeny, mas tapasztalat mas akarmi miatt mindenkinek mast is jelent ugyanaz a doboz tartalom.

    VálaszTörlés