"mások álmánál csak mások problémája unalmasabb"

Egész éjjel egy francia kivégzőosztag előtt álltam. Hajnalban le is lőttek.

Kedves tévénéző gyerekek!

Csupán szeretném megosztani, hogy a bogár a fürdőszobában valójában Stefanics László második bé osztályos tanuló, aki éjszakánként nálunk mossa a neccatlétáját és Népszavát olvas.

Köszöntem a figyelmet.

A hosszútávfutó magányossága

Futás közben azon gondolkoztam, hogy életemben kétszer láttam sírni az anyámat: egyszer még kicsik voltunk és a bátyámnak nem ízlett az ebéd, az anyám pedig megsértődött ezen, másodszor pedig amikor már beteg volt, de soha máskor.
A rákot pszichológiai szemszögből boncolgató könyvem (amiben egyébként rengeteg okosság van) szerint az elfojtós, befele fájó, erős emberek lesznek rákosok és ezért meg kell tanulnunk valahogy megszabadulni a fájdalmainktól. Kicsit aggódom magam miatt: ahogy öregszem, egyre keményebb, elfojtósabb, befele fájós leszek, lassan képtelen vagyok sírni, nem tudok gyászolni se rendesen, pedig ez azt hiszem fontos képesség, az elengedés része.





PS: Futás közben rájöttem arra is, hogy mi teszi igazán felnőtté az embert: ha embernagyságú bogarak érkeznek a fürdőszobába, akkor nemhogy nem öli meg, de reggel kávéval kínálja őket.

felnőtteses

De gyerekek, most komolyan. Miért hiszi mostanában mindenki, hogy harmincon túl nő fel? Mitől jut eszébe bárkinek is azt mondani x napra ébredve, hogy hoppá, na ma felnőttem, asztapicsa és egyáltalán, mi a franc az a felnövés? Hogy te döntöd el mikor mit eszel, mikor mit iszol és hányszor kivel dugsz? Vagy talán akkor nősz fel amikor már nem mész át a piroson? Esetleg akkor amikor már átmész? Vagy amikor már csukott szemmel mész át? Vagy amikor inkább otthon maradsz? Vagy akkor vagy kész (felnőtt, yea) amikor már elveszíted a humorérzéked és templombajárós frizurát csináltatsz? Vagy ha csont nélkül szülsz három gyereket? Vagy ha aggódva gürcölsz havi öt forintért? Netán ha meghal az anyád, az apád?
Fogalmam sincs mitől felnőtt a felnőtt, de az az igazság, hogy soha életemben nem gondoltam arra, hogy na, akkor most felnőttem, sőt, arra sem, hogy húha, jaj, még nem nőttem fel, gyerek vagyok, mi lesz most...

Asszem koron kívüli vagyok.

Anna öreg

Úgy látszik, ilyen amikor öreg az ember: szép lassan elfogy a családja, aztán a barátai, majd végül eltűnik ő is. Az én családom ráadásul nagyon speciális: nem születnek benne gyerekek, csak egyre csökkenünk. Még az anyám betegsége idején - amikor naivan azt képzeltem, hogy a rák nem feltétlenül halálos betegség - azt olvastam a rákos könyvben, hogy az élet egy nagy túlélőtúra, amiben folyamatosan a megküzdési képességünket kell bizonyítanunk.
Apropó rák: tegnap azt olvastam egy edzésről szóló weboldalon, hogy az egyenletes tempójú hosszútávfutás rákkeltő. Soha többet nem netezek.

Éjjel meghalt a nagybátyám, az anyám testvére.

Nem tudok mit kezdeni a halállal.

Kedves tévénéző gyerekek!

Ma este egy urbánus legendát szeretnék eloszlatni: nem, nem Magyarország az egyetlen hely, ahol lehet mákot kapni.
Very sad indeed, de van a szlovén és van az olasz boltokban is. Jó, persze tudom én, hogy Jézus magyar volt, de baszki azér mindent ne akarjatok már...

csók a család

Hello! 3 napra elutazunk Ukrajnaba, kotottunk utasbiztositast, ha barmi lenne (halal eseten tobb millio :) itt kuldom mellekelve.

Ukrajnába?? Halál?? Jézusom, az életemre törsz így kora reggel?! Ijedtemben még hisztérikus írásjeleket is használok, látod mit tettél velem?!

olaszgyalázó szikár alak

Ma olasz órán kiderült, hogy Jézusnak le kell másznia a keresztről és távoznia kell Olaszországból: nem EU tagországból származik ugyanis...Egyébként én régóta csendben értetlenkedem azon, hogy mért tartja mindenki baromi lazának és jó fejnek az olaszokat, mikor tradicionális, kirekesztő és nagyon vallásos népség, nem beszélve háttööö tudjátok, a festett hajú pojácáról.
Van valamiért ez a romantikus elképzelés a mediterrán emberekről, tudjátok, ők forróvérűek, lazák, romantikusak, a mának élnek, satöbbisatöbbi, de véleményem szerint ezeket az emberek pusztán arra alapozzák, hogy a mediterránok sokat beszélnek ordítva.

oggetto volante non identificato

A konditerem borzasztóan vicces hely itt is, akárcsak otthon, de ezt azt hiszem már mondtam nektek. Zseniális típusokat lehet megfigyelni, én igazán jókat szórakozom, de ma leginkább az ufó-nőről szeretnék mesélni nektek, kedves gyerekek. (A műcsöcsű, műszájú, műszemöldökű deréktetkósokról meg a hatalmasra pumpált, magukat a tükörben ábrándosan nézegető ásványokról tulajdonképpen nincs mit mondani: már a külsejük leírása is öt perces néma szemlesütésre készteti az embert).
Szóval az ufó-nő. Az ufó-nő nagyon fehér bőrű, arckifejezés nélküli lény, akinek sem izom, sem háj nincs a testén. Nagyon sokat, nagyon lassan gyalogol vagy biciklizik, soha nem izzad, nem pirul ki és azt gyanítom, hogy az EEG-görbéje is teljesen egyenes. Mindenhová egy rejtélyes tartalmú kis szatyorral megy (zuhanyozni is, trust me), de soha semmit nem vesz elő belőle. Zuhanyozáshoz műanyag zuhanysapkát húz és nagyon sokáig, nagyon lassan szivaccsal dörzsöli magát. Miután befejezte a zuhanyozást, köszönés nélkül távozik, siet, nyilván már az ajtó előtt várják kis barátai, hogy űrhajójukban feltárják a mellkasát és alaposan megvizsgálják a gyaloglás okozta változásokat.

csizmás

Régebben azt gondoltam, hogy ha lesz emberszerelmem, akkor csillapodik a macska iránti imádatom, de eddig semmi változás...

Úgy döntöttem, ma összegyűjtöm az olasz pozitívumokat:

1, szeretik, védik és etetik a macskákat
2, szeretik, védik és etetik a macskákat
3, szeretik, védik és etetik a macskákat
4, nagyon jó a kajájuk
5, Olaszország szép, a tenger fasza
6, az olasz nyelv szép, csak ne kéne megtanulnom
7, az olaszok is éjszakai baglyok mint mi ketten
8, szeretik, védik és etetik a macskákat
9, szeretik, védik és etetik a macskákat
10,szeretik, védik és etetik a macskákat

respect

megírták helyettem

Kedves tévénéző gyerekek!

Van abban valami végtelenül vicces, hogy a lovebox (tudjátok, Magyarország legpörgősebb, legfaszább, legebb társkeresője) beindítója és főfő üzemeltetője a blogjában arról értekezik, hogy a férfiaknak nincs szüksége párkapcsolatra (tudom, tudom, rövid ideig van, stbstb).
Hát gyerekek, ez egy vicc és pont ekkora vicc lenne, ha én a magamat hirdető weboldalon mondjuk arról magyaráznék, hogy angolul tanulni és tudni szánalmas úri szeszély és amúgy is csak a legnagyobb seggfejeknek jut eszébe nyelvtanulással foglalkozni.
Persze egy csomó dolgot tudnék mondani erről a sok sebből vérző párkapcsolatos cuccról, de legfőképp azt a gondolatot nem tudom kiverni a fejemből, hogy bazmeg, ha valaki minimálisan sem jó marketing szakember, az minek kovácsol bármiből is üzletet?

"Santa Maria donna del futuro prega per noi peccatori adesso e nell’ora della nostra morte"

A macska két napja retteg tőlem, hisztérikusan borzolja a szőrét ha meglát, tegnap nem mert kijönni az ágy alól amíg a szobában voltam, rémülten menekült ha elindultam felé, nagyon megdöbbentő volt. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy nyilván megszállt a sátán és Fanni érzékeli a gonosz jelenlétét, hamarosan nyilván arámiul kezdek hörögni, csavargatom a nyakam meg majd köpködök is.
Btw szombaton megnéztünk egy szomorú lakást, nos, a lakásnézés aktusában nem volt semmi említésreméltó (szegény lakás csúnyácska és lehangoló volt), hacsak az nem, hogy tavaly ilyenkor még angolul kérdezősködtünk, idén ez viszont fel sem merült, mindent szépen meg tudtunk beszélni olaszul, szörnyen büszkék vagyunk magunkra, na.
Egyébként pedig sikerült végre normális túrós pogácsát sütnöm, éljek, amúgy pedig ma kirándultunk és ennek keretében megpillantottam a világ legrondább tárgyát (egy pár hányászöld flitteres szőrcsizmát) és kábé hetvenháromszor meghallgathattam a cividale-i hívő lakosság szájából a templomban, hogyaszongya Santa Maria donna del sì prega per noi peccatori adesso e nell’ora della nostra morte. Amen.
Annyira szép, hogy már-már megtértem. Gyorsan ki is jöttünk - megmentve engem a vallási tébolytól - amíg csak mantráztak a hívek, pedig a pap bácsi biztos mondott volna még csudás mondatokat, na nem baj, majd a trieszti templomban ráizgulok valami gyönyörű imára, yea.

párbeszéd

Dehát hogyhogy nem találsz ott munkát? Mások mit csinálnak?
Hát nem is tudom...
Mármint a nyugdíjasokon kívül...
Egen, ez egy jó kérdés. Igazából az van, hogy Triesztben vannak a nyugdíjasok, az egyetemisták, a tudósok, meg vagyok én.

Kedves tévénéző gyerekek!

A hírek előtt és után, naponta legalább háromszor be kéne mondani a tévében, hogyaszongya: igen, kedvesem, egyszer bizony te is meg fogsz halni.

homesick

Holnap megyek haza, ne hozzak valamit nektek?
Hátööö, mondjuk Budapestet.

ahogy a dolgok vannak

(Te, kurva hangosan szól ez az óra, kapcsold már ki!
Dehát azér van, te. Jó, tudom, hogy te arra használod, hogy jelezze amikor a másik oldaladra kell fordulnod.)


A házban lakó gyilkos nénik mindig képesek elvenni a kedvem az olasztanulástól, pedig épp mostanában állapítottam meg, hogy már egész jól haladok, döcögve ugyan, de elbeszélgetek egy csomó mindenről, írni és olvasni meg kifejezetten jól tudok, erre baszki jövök haza és az egyik kegyetlen szomszéd néni egy olyan kérdést szegez nekem, amiből másodszorra sem értek egy büdös szót sem, nem, e_g_y_e_t_s_e_m. Faszom.
Ma egyébként eltartott kisujjú vacsorát adunk, mélymagyarok leszünk, paprikás csirke, túrógombóc, röpülj páva, lesz minden ami kell.

Molly rennt

Szóval az úgy volt, hogy én csak úgy futottam ahogy szoktam és éreztem, hogy nem fáj semmi, hogy minden olyan mintha ágyban heverésznék, nem lihegek, nem fáj a lábam, nem szúr az oldalam, kicsit el is bóbiskoltam, kényelmes volt, na.
A kiélt arcú, felpumpált ásványok időnként borzadva rámnéztek, úristen, ez még mindig fut, ez volt az arcukra írva, némelyik még oda is köszönt mikor elindult kifelé az ajtón, én meg futottam tovább, a néni sikoltotta a fülembe, hogy szuiszájd, szuiszáájd, de nem volt kedvem megállni, teljesen természetes volt futni, mint ahogy az ember néha szombat délután üldögél kicsit, meg nézelődik és akkor fájni kezdett a térdem, na, gondoltam, ideje sprintelni, ha már hamarosan abba kell hagynom és ekkor szörnyen büszkén megállapítottam, hogy éppen hatvanegy perce futok, yea. De muszáj volt abbahagynom, kell még a lábam, előbb-utóbb le kell nyomnom két órát is, nohát.
Egyszerűen nem értem, hogy a nyugdíjasok mér nem a maratonra készülnek, temérdek idejük van...

so be it

A subjunctive-ról álmodtam.

to cut a long story short

Az életem tulajdonképpen javuló tendenciát mutat: tavaly ilyenkor méhgyulladásom volt.

Igen, csak ennyit akartam, mosmitnéztek?

ahogy a dolgok vannak

Nos, Cicciolinán meg Berlusconin még esetleg túltettem volna magam, de ez...hogy a konditeremben 38-as lábú, 170 magas, kiélt arcú, szőrös digók strandpapucsban emelgetik a súlyokat, a nagy fejű, törpe termetű nők meg mammamiáznak az öltözőben, ez azért több a soknál.
Mindenesetre megszűnt a szívbajom mióta újra futok, volt, nincs, gyógyszert sem szedek, kedves sport, köszönöm. Te, azt olvastam a boxon, hogy egy pasinak tulajdonképpen szar párkapcsolatban élni, vagy legalábbis csak rövid ideig jó. Pedig neked mindig van itthon jó kaja, röhögünk, szeretgetlek, leszoplak, házi pornót forgatunk, filozofálunk...Szard már le azt a köcsög boxot!



PS.: Fish and Chips-ben és Párizskában születésnapozunk, háromra irigyeljetek.

"az öregség ősi nyomora"

Egyszerűen képtelen vagyok napirendre térni a nagymamám felett, aki az iránta megkövetelt tiszteletet fordítja ellenem és az én öreg vagyok, bármit megtehetek, bármit mondhatok, mert a korom tiszteletreméltó fegyverét veti be egyéb érvek hiányában.
Bámulatos.

"stop the world I want to get off"

vannak napok, amikor ki akarok szállni; csak egy kicsit, egy napra, két napra, egy hétvégére, na, léccilécci, elég legyen, ki akarok szállni, megyek az utcán, törékeny bájú verőfény és én nem akarom, nehéz a kezem, a lábam, fáj a szívem, harangoznak, fúj a szél, az életet szeretni kell, élvezni kell, ismerkedni kell, nyitottnak kell lenni, keblemre, gyere, emberiség, én meg nem akarom csinálni, csak egy kicsit, csak egy kicsit ne, egy kicsit hadd ne, a kötelességek, a gyász, a bűntudat, a problémák, a van pasim, nincs pasim, szeret-e a pasim kérdésköre, hogy mit vacsorázzunk, mit ebédeljünk, feküdjünk le, keljünk fel, a vajat elfelejtettem, zuhanyozni, tanulni, boldogulni, munkát keresni, munkát találni, amikor pedig csak ki akarok szállni, hogy mindig valaki rosszul van, mindig valaki beteg, mindig valaki meghal, a nagymamám szerint a halálnak nincs köze az élethez, a halál biztos nincsen is, a halál szerinte tragédia, mindig segíteni kell, fel kell hívni, levelet kell írni, be kell fizetni, el kell intézni, fel kell adni, postázni, sorban állni, bemenni, elhozni, levonják, feladják, elküldik, csak egy kicsit ki akarok szállni, az ágy alá bújok pár napra, csak egy kicsit, utána jó leszek, ígérem

de légy jó kislány

nagyi szerint a világ

Azt hiszem a nagymamám szerint életem végéig bűnhődnöm kell amiért eljöttem Triesztbe.

Ma fél éve halt meg az anyám. Egyre jobban hiányzik.

la bella addormentata

Amúgy is lagymatag blogírási kedvemet rontja, hogy a kölcsön számítógépem is kipurcant, a sajátom meg már tavaly feldobta a talpát, most meg ez is, jól nézünk ki, egyre amortizálódom, száradok, törődöm, ma reggel jeges rémület fogott el a gondolatra, hogy még egy évet (sőt, a Marcit ma biztosították, hogy akár többet is, milyen kibaszott jó ez) itt kell töltenem és bár megfogadtam, hogy nem hisztizek, beletörődöm a sorsomba - azaz abba, hogy nekem itt nem terem babér, merhogy ebben a városban csak a fizikusok meg az anyanyelvi angolok és amerikaiak dolgozhatnak az olaszokon kívül-, hirtelen arra gondoltam, hogy nabazmeg, én azonnal elmenekülök innen, aztán persze eszembe jutott a fogadalmam, mert bizony megfogadtam, hogy nem hisztizek, aztán megint arra, hogy faszér nem tudok új számítógépet meg új ruhát venni, hogy a cipőm lerohad a lábamról, nem hisztizek, a tengerre gondolok, a szerelemre gondolok, a tengernél a szerelemre gondolok, a szerelemnél a tengerre gondolok, jajjaj, elrontottam, akkor is hisztizni akarok, nem nyafognék, az akkumulátor diszkontra gondolok, a lehetőségeimre gondolok, a tengerre, a szerelemre, az életemre gondolok, ebben a városban nem szeretek semmit csak téged, valami hiányzik, hát persze hogy hiányzik valami ha semmi másod nincsen csak én, valami hiányzik.
A helyem a világban hiányzik.

"hogy mik vannak és hogy kell vigyázni"

Képtelen vagyok vitatkozni, mert mindent gondolok egyszerre.
Ezzel a problémával még egy (utólag visszagondolva rettenetesen buta) pszichológusnak is előhozakodtam pár éve - mindennek az ellenkezőjét is gondolom és ettől nagyon szenvedek -, aki kitessékelt, mondván ez csak lila bölcsészköd. Próbáltam ugyan némi részvétet kicsikarni belőle, nyakamba hurkolt köteleket emlegettem, de elhajtott a francba, ki érti ezt...

Tegnap öt órán át vitatkoztunk a tudományról, az emberről, az emberi és állati lélekről, tudatról, a tudósok felelősségéről, morálról és hitről.
Kiderült többek között, hogy nem vagyok materialista, ráadásul szép nagy orosz lelkem (SZNOL) sem hagyja racionalizálni magát, így hát egyértelmű, hogy reménytelen romantikusként halok majd meg egy szép napon.

take me down to the...

Ez most már ilyen rendszeres játék nálunk, a parkkal fenyegetős, persze a Fannival kezdődött: a macska túl aranyos, én ezt nem bírom idegekkel, nem élhetek vele, nem bírom elviselni, elviszem a parkba és otthagyom aztán hamarosan következtünk mi, felváltva: tűrhetetlenül aranyos fejet vágsz, ha nem vigyázol, elviszlek a parkba és élhetsz ott ezentúl meg aztán ha továbbra is ilyen cuki leszel, a parkban kell laknod a macskával meg még hogy nincs mese, viszlek a parkba most azonnal.