Olvasom ezeket a szerintem nagyon sztereotipikus leírásokat a nőkről (amiket nyilván karikatúrának szánt az írójuk, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit próbál karikírozni, ami maximum a Cosmopolitan magazinban van jelen és mint ilyen, nem valódi), fölösleges kommentharcba keveredem (ez igazából nem fontos, hiszen jól tudjuk, hogy kommentben vitatkozni vagy véleményt nyilvánítani nagy butaság, sokan, sok helyen leírták már, hogy a magyar netes közösség egyszerűen éretlen az értelmes beszélgetésekre) és folyamatosan azon elmélkedem, hogy 1) én nyilván nem vagyok nő, merhogy gyakorlatilag egyetlen olyan elemet sem tartalmaz a viselkedésem, mint amiről tipikusként értekeznek 2) ugyanez vonatkozik azokra a nőkre, akik közel állnak hozzám, akiket jól ismerek 3) mindig mélyen elgondolkodtat, amikor egy férfi borzadva mesél arról, hogy az exe mennyire sztereotipikus nőként viselkedett míg együtt voltak, mert valahogy úgy képzelem, hogy egy magára valamit is adó ember intellektuálisan és érzelmileg magával egy szinten lévő partnert választ és nem nézi le a másik viselkedését, illetve véleményét még a szakítás után sem.
PS.: Az 'aki nincs velünk, az ellenünk van' attitűd szerintetek speciálisan magyar hozzáállás, vagy úgy általában elmondható az emberről?
PS.: Az 'aki nincs velünk, az ellenünk van' attitűd szerintetek speciálisan magyar hozzáállás, vagy úgy általában elmondható az emberről?
a 3) ponthoz fuznem hozza, hogy igen, igy van, csak az ember fia lanya nem szuletik ugy, hogy egybol magat es igy a masik embert is a megfelelo intellektualis es erzelmi szinten kezelje, hanem mindez egy folyamat resze, s mint olyan, valtozo termeszetu. ettol fuggetlenul engem is zavar az utolagos pocskondiazas.
VálaszTörlésebben teljesen igazad van, de sokszor teljesen úgy értelmezhető az ilyen pocskondiázás, hogy a problémák már a kapcsolat alatt is iszonyúan irritálóak voltak.
VálaszTörlésés igen, még erre is van mentség, de ha egy ember személyiségének nagyon nagy része már akkor halálra idegesített, amikor vele voltál, akkor mi a tökért voltatok akár egy percig is együtt? (tudomtudom, az ember gyenge, stb)
Hogy ne legyen egyedül, mert értelmes nőnek nem kellett, csak "tipikusnak"? ;o)
VálaszTörlésJa, én nem utálom az exeimet. Tök jó fejek voltak. Tudomásom szerint ők se utálnak engem, egy híján.
VálaszTörlésEzt az egyet viszont - szegényt - halálra manipuláltam és megkeserítettem az életét a hülyeségeimmel a meg nem értésemmel, ráadásul még zenész se voltam, mint ő. ;o)
szi,
VálaszTörléscsakazértis megnéztem a blogodat..
nem tudom miért kellet ilyen gonoszan letorkollni a hozzászólásodat. sajnálom. én nem szoktam hozzászólni, de általában olvasom Rita írásait.. nagyon nagyon tetszik, hogy képes ilyeneket írni, és fogalmam sincs honnan szedi. szerintem még fejlődik majd, ha többet tapasztal. értem amit mondtál, kicsit én is így gondolom. viszont a népszerűség veszélyes. elkezdte, írta magának, aztán felfedezték, és most azt figyeli mindenki, hogy tökéletes e. ha nem fogadta építő hozzászólásnak, akkor meg kell várni, még ő ismeri majd fel utólag a hibát. szerintem fel fogja;)
igen, nagyon furcsa volt az az egész "beszélgetés", nem hiszem, hogy olyasmit mondtam volna, amiért ezt érdemeltem, azt meg végképp furcsállom, ha valakit netes body guardok védelmeznek...
VálaszTörlésamúgy ez meg egy elég látogatott blog, eznnel én is kikérem magamnak:)
ja, még ehhez a görbe sminktükörhöz: nincs ritával semmi baj azon kívül, hogy ír egy modoros blog-utánzatot női blognak álcázva, vicces, hogy pl a múltkori telefonálós post is elvileg a nőkön viccelődött, aztán persze úgy általában a mobilozó ember lett az élcelődés céltáblája a kommentekben.
VálaszTörlésmeg aztán a nőkről alkotott nézetei... (nem mondom tovább, ezt a postban leírtam)
amit pedig még kritizálok benne, hogy szerintem semmi egyéni nincs a stílusában, számomra a postjai ügyesen megfogalmazott iskolai dolgozatok, de valószínűleg egy kedves, értelmes lány, biztos jól elbeszélgetnénk a hatoson utazva, vagy mittomén