kedd, november 24, 2009

a 'fussatok, gecik!'-ciklusból

Nemcsak a szövege, a refrénje is passzol a futáshoz, hat kilométeren át nyomtam és a következőkön elmélkedtem többek között:
- bevallom, rettentően elgyengülök, mikor a pasim te hogy lehetsz ilyen szép felkiáltással vadul fotózni kezd, amikor este hazaér
- azt figyeltem meg, hogy a nők a konditeremben mind nagyon kímélik magukat: csigalassúsággal biciklizgetnek, nagyon ritkán futnak, általában meg se izzadnak, szóval csak eltoszonkoskodnak egy kicsit és lássuk be, nagyon sok nő kevés gőzzel, takaréklángon él, keveset és visszafogottan kefél, keveset és visszafogottan eszik és iszik, nem mászik sziklát, retteg egy gyors autóban, fél a póktól, mittomén, persze ez nyilván ösztönös, egy nőnek nyilván kell a muníció meg az energia az utódok miatt, szóval ne értsetek félre, nem minősítem a visszafogott nőket, inkább arra akarom kihegyezni a dolgot, hogy akkor viszont a nő, aki vadul és felelőtlenül kefél, sziklát mászik, hisztérikusan gyorsan vezet, annyit eszik mint egy favágó, iszik mint a gödény, pókokat gyűjt, satöbbisatöbbi, szóval az ilyen nő rendellenes, önmagát ostobán elhasználó genetikai selejt?
- ha a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út, akkor a hosszútávú kapcsolatokat végső soron a háj tartja össze?

A fenti elmélkedéseimen kívül két igen fontos eseményről szeretnék beszámolni:
- együtt futottam egy ásvánnyal; egész jól bírta, ahhoz képest, hogy folyamatosan úgy tartja a karját, mintha két bowling golyót csapott volna a hóna alá
- Olaszországban az a divat, hogy a konditeremben egy szép nagy terráriumba dögnagy kígyót helyeznek el, gondolom ezzel utalnak a hely vadállati voltára (esetleg Cicciolinára, ehhe), vagy énnemtom, nade a lényeg az, hogy én rendszeresen a kígyó mellett futok és hát az az igazság, hogy eddig csendes borzadállyal szemléltem az undok kis fekete szemét, de ma valami megváltozott köztünk: a terrárium egyik oldalán megpillantottam egy, a kígyónak odaerősített névtáblát, mely szerint a neve Ricky. Természetesen azonnal beleszerettem.

10 megjegyzés:

  1. 6 km elég visszafogott

    VálaszTörlés
  2. a konditeremben tekerek mint egy állat, nincs bajom a pókokkal, kicsit be vagyok rúgva nem kicsit, ezmiez

    VálaszTörlés
  3. a büdös sajtot is szereted? az végképp gyanús...

    VálaszTörlés
  4. én, amikor futottam, 5-öt, mert 20 percnél többet fusson az, akinek két anyja van


    úgyhogy inkább bringázok egy órát

    VálaszTörlés
  5. jó, hát én ennél jóval lassabban futok, a hat kilométer mondjuk olyan 35 perc (tudom, tudom, ez szar, de nekem pont jó), de az is tény, hogy én szeretek futni.
    (mondjuk biciklizni is, bár szerintem az jóval unalmasabb mint a futás)

    VálaszTörlés
  6. igen, de sajnos úgy 30 percig csak bemelegítés, utána indulnak be azok a folyamatok, amiért csináljuk, izé csinálják a nők. ezért írtam, hogy visszafogott


    ez egyébként mekkora kibaszás már

    VálaszTörlés
  7. ja, előtte egy órát bemelegítek a létező legmocskosabb módokon: biciklin, lépcsőzőgépen, satöbbi

    VálaszTörlés
  8. Evolúciós elmélethez: nyilván nemcsak takaréklángon égő, tartalékoló nő van, hanem harcos, küzdő túlélő típus is. Meg fene tudja mennyire szól bele a "tipikus női viselkedésbe" (lassan és idiótán vezet, alig dug, sivalkodik póktól, kígyótól, mifenétől) a szocializáció.

    A kislányok sírhatnak,szerethetnek, kedvesnek kell lenniük, ugyanakkor nem durvulhatnak, nem engedhetik szabadjára vad ösztöneiket, szoknyában kell járniuk stb. Nálam csak a pókiszony stagnált, de arról nem mondok már le, az az enyém.

    VálaszTörlés
  9. igen, ez tök igaz, a női szocializáció (meg a férfi is, oké) teljesen el van cseszve

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.