szombat, november 21, 2009

slave to the wage vol.69931260

Ma: Nem olvasol fel több verset? Tök jó, mikor olvasol.
Mo: Na jó, még egyet.
Mo:És akkor zuhogott, csattogott, villámlott/S akkor kerültem messze szobámat/És akkor őrjöngtem, szidtam a világot/S akkor tiport legjobban a Bánat./S akkor imádkoztam, követeltem, kértem/És akkor sírtam szívből igazán/S akkor bánó szívvel meggyóntam, megtértem, /Mert akkor halt meg egy lány, egy leány.
Na jó, mosmár tényleg megyek vissza a fognyaki érzékenység tüneteivel vacakolni...






PS.: Azér csak nem álltam meg, kettőkor fel kellett olvasnom, márcsak a múltkori postom kapcsán is, hogyaszongya: - Instállom, usgye, aszongya, butykos, lölkem - mondta Turi Dani makacs-mereven. S egyszercsak, fogta, s akkorát bömbent, ordantott a torkával, hogy a szája kétoldalt kirepedt a füléig. Valami forróság fogta el a hercegzasszonyt: - a hímség ilyen förtelemszép nyikkanására. Elszédült, megkábult, összebágyadt, lecsuppant, odariggyent a férfi zekés melletetejére. Először látott igazi férfit. Erős, ősösztönös, nagyszerű, igazi, félliterköpő, füligrepedtszájú, füstös férfit. Az igazit. A nagyot. A kérlelhetetlent. Az ősösztönöst.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.