ahogy a dolgok vannak

A bóra most már napok óta úgy dühöng és süvít és nyivákol és csapkod és sziszeg, hogy egészen be kell tőle csavarodni, nem csodálom, hogy Triesztben sok a bolond, nem tudok én aludni se, élni se immár, nem, ki nem teszem a lábam itthonról, még a végén a szél lesodorná a húst az arcomról, futni se megyek (ürügy-szaga van, ahogy mondjátok), csak ülök itt, hallgatom a sziszegést-süvítést-csapkodást és angol cikkeket írok a párkapcsolatokról meg bűvölöm az önéletrajzomat, nyilván tök fölöslegesen, mer a nem anyanyelvieket kiveti magából az angolszász társadalom, dehát, najó, van itt valami ami nem hagy nyugodni, ez az én kínzó kérdésem mára: léteznek a világban kövér emósok? Diszkriminációt orrontok. (és vers, ó igen)