"amerika, london, párizs, kérem maga nem normális"

4:33 PM amugy az egyetem fizetett egy ilyen kis bed and breakfast-et

vicces volt a neni

pont mint a vacak szalloban

*: ssiraly

me: eszmeletlen, hogy milyen nagyon angol itt mindenki

*: meg jo

me: probaltam ugy ejteni a szavakat ahogy ok

es az egesz testem megfajdult

4:34 PM a tudom majd szetment

az izmaim megfeszultek

*: :D

me: iszonyu kemeny fizikai munka lehet a brit angolt beszelni

*: tuti

nezd meg a julie and julia-t

me: amugy cambridge szep, meg erdekes, meg izgi, de oxford valamiert jobban bejott

*: es londonban hol fogtok lakni?

4:40 PM vmi hostelben ami kozel van a king's crosshoz, ahonnan megy a vonat

ketszer hostelezunk majd

*: az gagyi lesz, mint a mienk volt

me: ebbol az egyik ilyen tomegszallas lesz

attol elore rosszul vagyok

*: vigyetek femtalpu bakancsot

me: jaja

jaj

jajjjajj

*: :D

4:41 PM me: hat biztos szornyu lesz, de aztan a parizsi helyunk meg talan jobb

bar az is lutri

*: tuti

me: mondjuk nem vagyunk nagyigenyuek

*: a londoniaknal minden jobb

me: de azt szeretem azert ha a hely nem koszos

igen a londoni eleg gusztustalan volt

4:42 PM *: ovell, csak 1-2 nap

me: szerintem ott utoljara 1920-ban takaritottak

ma meg cambiban alszotok?

me:nem, ma mar londonban

4:51 PM *: vonatozok?

me: azert is vagyok itt, mert a marci meg diszkutal, en meg mar nem akartam a hideg sotet varosban boklaszni ket orat

ugyhogy eljottem vele

fasza, mert kapott itt az egyetemen kulon szobat

*: nagy ember

4:52 PM me: es kepzeld, ott volt a fizika tanszek hirdetotablajan a neve meg a kis eloadasanak a cime

nagyon meghato volt:)

*: de cukker

me: de benak vagyunk, nem fenykepeztuk le
na majd ha idejovunk lakni

*: es lattad?

es mentek?

me: mert felveszik vmelyik college-ba senior kutatonak

be is adtunk egy jelentkezest

4:54 PM a marci aszongya, hogy nagyon kicsi az esely, meg hogy rejtely, hogy kit miert valasztanak ki

*: smuzoljatok

me: allitolag nagyon jo cambridge-i kapcsolatok kellenek

mondjuk az o egyik ajanlolevelet egy volt cambridge-i diak irta

4:55 PM hat az ilyen turnek lenyege asszem pont a smuzolas

mutogatod magad, egy csomo emberrel beszelsz

*: akkor nyomassatok

me: egyutt is dolgoztok

*: irassatok ajanlast hawkinggal

me: aztan vegul megismernek, felvesznek

*: jaja

mindig mindenkitol ajanlast kell kerni

en is szoktam

4:56 PM me: jo, mingyar indulok is a hawkinghoz es elmondom neki, hogy mennyire cuki a marci es en mennyire szeretnek angliaban elni

*: pontosan
*: bonvojazs

me: tenkju

igenis

*: csok a shy fizikusnak is

me: :)

atadom

*: gondolom

me: btw tok szar, hogy ilyenkor csak halkan lehet dugni;)

5:06 PM *: :D

*: az remes

képzeld, marcikát januárra brookhavenbe állásinterjúra hívták, nagyon izgi. leszel a tanúm ha összeházasodunk, hogy elmehessek én is vele?:) juuujjjjdeszuperrrrr!!!! nana'! sose voltam meg tanu. tok izgi! ugyes gyerek, nagyon drukkolok! mikor szkajpolunk?

Szóval az úgy volt, hogy Cambridge-ben egy énekelgető Mrs Fawlty volt a vendéglátónk, folyton English breakfastet ettünk, igen, az egy hét alatt kábé harminc kilót híztam, soha többé nem eszem, najó, karácsonyig biztos nem, naszóval aztán még Hawking-szpotoltunk, próbáltunk brit angolt beszélni (nagyon fájdalmas, nem ajánlom), college-ok ablakaiban leselkedtünk és míg Marci előadott, én charity shopokban tébláboltam és nem bírtam ellenállni egy nagy, kövér könyvnek, hogyaszongya Italian cultural studies, btw sosem felejtem el azt a borzongást, ami végigfutott egész testemen, amikor először elmentünk a fizika és matek tanszékre és megpillantottam a Department of Pure Mathematics kiírást, remélem érzitek ti is ennek a kifejezésnek a borzalmát, mi folyhat ott, el is képzeltem rögtön: nagy, ronda legyekhez hasonlító számok és egyéb förtelmes krikszkrakszok a táblán, uramisten, rémületemben egész Londonig futottam, jóvanna, csak képletesen, bevonatoztunk nyilván, a szállás Londonban kevésbé volt kedves, egy mogorva indiai fickó bevezetett minket egy cellához hasonló, emeletes ággyal ellátott ingerszegény szobába, épphogy vécélyuk nem volt a sarokban, de igazából nem volt vele baj, tökéletes menedéknek bizonyult a kábé hét órás alvásunk idejére, lefekvés előtt még gyorsan ittunk egy sört a sarki kocsmában, most sajnos csak ennyi volt a London-fíling, sebaj, azért ennyi idő alatt is sikerült egy kis elidegenedést belélegeznem, reggel pedig eltézsévéztünk Párizsba, igen, Párizs még mindig nagyon szép de sajnos még mindig (sőt, valószínűleg egyre inkább) erőszak-szag van a levegőben; legnagyobb megdöbbenésemre az írott franciát sokszor tök jól megértem, kösz, olasz, meg is fogok tanulni franciául úgy döntöttem, gurgulázok majd itten, btw meglepő módon mindenki (a szállodai reggeliztető nénit kivéve) kedves volt és próbált angolul beszélni, sőt, az olasszal is igen jól boldogultunk volna, hiszen Párizsban minden nem francia ember olasz (mindenhová követnek, faszom), szóval elmentünk, felmásztunk, felnéztünk, lenéztünk, kinéztünk, bejártunk és az amerikai "kultúrába" belekóstolandó, elmentünk egy ingyenes vezetett túrára, amit egy ausztrál leányzó tartott brutálisan amerikai stílusban, a legjobban három esetben szisszentem fel fájdalmasan: először, amikor a Pont-Neuf-nél Carrie Bradshaw-t kezdte emlegetni és nem a Pont Neuf szerelmesei című francia filmet, másodszor, amikor a forradalom kitörésének okairól valami olyasmit mondott, hogy a franciák szalonokban szivaroztak, bort ittak és mindenféle nagy eszméket vitattak meg, ám ezt az életmódot végül megelégelték ezért kitört a forradalom, harmadszor pedig amikor a Champs Elysee egyik nagyon drága hoteljéről mesélve elmondta, hogy milyen sztárok szálltak meg ott, többek között a Twilight (én tényleg nemtom az micsoda) főszereplője is, de ő személy szerint sajnos kimaradt ebből a Twilight-lázból, mer a laptopját ellopták Párizsban, tévéje nincs, szóval az élete dögunalom, ül otthon a lakásban és könyveket olvas...
Párizsból aztán visszagyorsvonatoztunk Londonkába, tömegszállás helyett kedves ex-kolléganőmnél szálltunk meg, de lefekvés előtt még hosszan beszélgettünk, nevettünk és Marcival benyakaltuk az ajándékba vitt borunkat (csudajó vendégek vagyunk, én mondom), majd végül Triesztbe érve este még vendégségbe is volt erőnk elmenni a kedves olasz párhoz, akiknek a Fannit mindig lelencbe adjuk és ahol végre újra megpuszilgathattam a jó tartástól kissé megdagadt cicámat.
Amúgy míg Párizsban voltunk, Marcit hívták Amerikába állásinterjúra, én jobban örülök mint ő, mer az egész hatalmas macera vízumostul, okoskodásostul, de hát nagyon fasza azér, a macskát kis szemináriumok keretében már tréningezem is az amerikai életre, yea, ja és majdnem elfelejtettem a lényeget: chat noir helyett Párizsban most egy nyolc eurós (kis testéhez képest tehát nagyon drága) pengeszájú szürke posztócicát kaptam ajándékba.