csütörtök, május 26, 2011

ahogy a dolgok vannak


ne is mondd, eddig arról ábrándoztam, hogy talán hazamegyünk a szigetre és kicsit lepasszoljuk a babákat a nagymamához és megyünk egy-két napra szigetelni, de egy repülőjegy 1200 dollárnál kezdődik (nyár a csúcs drágaságban), szóval asszem no way...úgyhogy most épp karácsony a betervezett hazamenetel. mondjuk most annyira nincs durva honvágyam, otthon mindig csak valami baj történik...


Szóval ez a helyzet, persze a karácsonyi jegyek is durvák, hát nemtom. Mondjuk addigra a babák már öregek lesznek, talán könnyebb lesz velük utazni (el nem tudom képzelni, hogy könnyebb lenne, de biztatom magam).
Apropó babák: a szobájukban lévő ágyat becsuktuk, mert már nem mertük rátenni őket, átlagban kétszer estek le róla minden nap. Most a földön randalíroznak, mindkettő elkezdett már a hátsó lábán rugózni (jóvanna, kis állatkák, igenis), szóval asszem hamarosan rohangálhatok utánuk naphosszat. Léna ráadásul most nehéz időszakát éli: asszem szeparációsan szorong, ha kimegyünk a szobából, éktelen üvöltésbe kezd, este elalváskor is ez van (pedig eddig nagyjából simán ment minden, mondjuk tény, hogy ő volt a gyengébb (hisztis) láncszem), sőt, néha éjjel is ordítva ébred. Gondolom a foga is jön, meg retteg, hogy eltűnik a család...szegény kisbabám...
Különben meg egész nap CA -tárgyalást nézek, nagyon izgi, majd írok erről ha lesz energiám. Léna egyébként sokat profitál ebből a felkavaró ügyből: mikor mutatják a szegény meggyilkolt kislányt, mindig félig sírva ölelgetni kezdem Lencsikét, aki amúgy is nagyon anyás, folyton csak rajtam akar csüngeni. Marcika meg, a drága nyugis kisfiú, lazán elkacarászik a földön a kis játéklabdájával. Elviselhetetlenül aranyos.
Aztán meg az van, hogy megint megkért valaki, hogy írjak neki angol irodalmi témából szakdolgozatot, én meg hajlok rá, hogy elvállaljam, hogy a rozsdás agyam tornázzon kicsit, mondjuk rejtély, hogy mikor és hogyan könyvtárazok majd, meg aztán ha a kis állatkák elkezdenek mászni/járni, akkor gondolom elszabadul itt majd a pokol, nem lesz nekem időm irodalomkritikát olvasgatni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.