Nem hiszek a felnőttkori barátságban - igazából úgy általában a barátságban se nagyon hiszek, de ha létezik barátság, az szerintem csak gyerek- vagy kamaszkorban alakulhat ki, később nem. Később szerintem csak átmeneti egymásba kapaszkodások, helyzetekből adódó együtt lógások vannak, hogy aztán x idő után már a nevét se tudd felidézni a valaha volt országos cimborádnak.
Mondjuk nekem azt hiszem különösebb szükségem sincs barátokra - mindig álmélkodva néztem azokat, akik folyton újabb és újabb emberekkel vették körül magukat; én tök jól elvagyok magamban is és eretnek módon az a gyanúm, hogy az az igazán magányos ember, aki folyton-folyvást "barátkozik" - lehetőleg mindig mással.
A szerelemben és a szerelemből kialakuló barátságban viszont hiszek - ez meg abszolút csak felnőttkori dolog. A szerelem pont azért remek táptalaja a jó barátságnak, mert a szerelmedet először nagyon közel engeded magadhoz, ismerkedsz vele, szeretgeted, tanulgatod a tulajdonságait, majd idővel kicsit hátralépsz és ideális esetben cinkosok, haverok és végül igazi jó barátok, társak lesztek.
Igen, esetleg - szigorú vagyok, mit tegyünk - régi szerelmekből is lehetnek jó barátok. Úgyhogy gyorsan megcáfolom magam: régi szerelmekből és jelenlegi szerelmekből felnőtt korunkban egész jó kis baráti társaságunk lehet. Feltéve, ha olyan szerelmi kapcsolatot igénylünk, amiben valóban van köztünk intellektuális és emocionális kapocs.
Nő és nő közti barátságban egyáltalán nem hiszek (és ezt a felállást azért emelem ki, mert az ilyen barátságokat akkor is megkérdőjelezem, ha az anyaméhben alakultak ki) - kivéve ha...lásd a fentieket.
Mondjuk nekem azt hiszem különösebb szükségem sincs barátokra - mindig álmélkodva néztem azokat, akik folyton újabb és újabb emberekkel vették körül magukat; én tök jól elvagyok magamban is és eretnek módon az a gyanúm, hogy az az igazán magányos ember, aki folyton-folyvást "barátkozik" - lehetőleg mindig mással.
A szerelemben és a szerelemből kialakuló barátságban viszont hiszek - ez meg abszolút csak felnőttkori dolog. A szerelem pont azért remek táptalaja a jó barátságnak, mert a szerelmedet először nagyon közel engeded magadhoz, ismerkedsz vele, szeretgeted, tanulgatod a tulajdonságait, majd idővel kicsit hátralépsz és ideális esetben cinkosok, haverok és végül igazi jó barátok, társak lesztek.
Igen, esetleg - szigorú vagyok, mit tegyünk - régi szerelmekből is lehetnek jó barátok. Úgyhogy gyorsan megcáfolom magam: régi szerelmekből és jelenlegi szerelmekből felnőtt korunkban egész jó kis baráti társaságunk lehet. Feltéve, ha olyan szerelmi kapcsolatot igénylünk, amiben valóban van köztünk intellektuális és emocionális kapocs.
Nő és nő közti barátságban egyáltalán nem hiszek (és ezt a felállást azért emelem ki, mert az ilyen barátságokat akkor is megkérdőjelezem, ha az anyaméhben alakultak ki) - kivéve ha...lásd a fentieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése