dolgok

Köszönöm mindenkinek a Micimackó felajánlásokat, teljesen meghatódtam. Persze sokan azt akarták, hogy online olvassam, de hát én papíralapú lány vagyok, egy könyvet szagolgatni kell meg izgatottan lapozgatni amíg nem ismerjük a tartalmát; majd ha már igen, akkor szerelmesen kell nézegetni a polcon, újra levenni, újra elolvasni, idézgetni. A könyv jó.

Képzeljétek, Léna azt mondta a reggeli kajakor, hogy kéjek, hallottam, határozottan, persze Marci majd nem hiszi el, mondván, ehhez még túl fiatal, de azt mondta és kész. Nagyon cuki volt, szerintem teljesen odaleszek majd a gyönyörűségtől, ha járni kezdenek, ezek olyan izgalmas mérföldkövek. Tegnap Marci éjfélkor jött haza, valamit nagyon számolt egész nap, mert a főnöke ráparancsolt, hogy másnap küldje el: az eredmény végül egy sorban elfért. Egy sort számoltál egész nap? És kijött a nulla? (Megfigyeltem, hogy mindig erre hajtanak és folyton ezzel cukkolom).

Egyébként meg megnézte a blogomban azt a számolást amit belinkeltem és felháborodott, hogy pont egy ilyen primitív valamit mutattam, merhogy nem volt benne se deriválás, se integrálás, az ilyen az gagyi - dehát úgyse érti senki, ha csak a meg b van benne, akkor sem...A fizikusok szerintem átverik a világot, úgy tesznek, mintha ezek az izék jelentenének valamit és amikor kis mítingeket tartanak, akkor jól kiröhögnek mindenkit, aki elhiszi, hogy ennek az egésznek van értelme.

Azt már rég akartam mesélni, hogy itt mennyire ijesztő időjárás figyelmeztetések vannak a tévében: az épp aktuális műsort elnémítják, beúszik két piros csík, közte leírva, amit egy nagyon szigorú férfihang mond: szörnyű vihar/tornádó/hurrikán várható itt, ott, amott. A múltkor épp kiderült, hogy ki a gyilkos, mikor bemondták, hogy Texas melyik részén lesz randa vihar. Mi eddig megúsztuk, de ki tudja, mikor lesz itt is valami rémisztő természeti jelenség, kicsit aggódom. Itt persze ezekre eléggé fel vannak készülve, az utak mentén egy csomó helyen ki van téve menekülési útvonal tábla...nem szeretem.