A CA-ügy

Van most ez a gyilkos anyuka izé itt: a Casey Anthony ügy. Sokat nézem a tévében, mert egyrészt újabban érdekelnek a gyerekekkel kapcsolatos dolgok, másrészt mindig érdekeltek a gyilkossági ügyek és nyomozások, harmadrészt különösen érdekesnek tartom a notórius hazudozó-szociopata anya vergődését, illetve mindig is nagyon érdekelt a gyilkosok személyisége és lelke. (Amikor épp nem állatorvos, AIDS-counselor vagy profi bowlingos akarok lenni, akkor legszívesebben börtönpszichológus lennék.)
A történet röviden annyi, hogy a kedves mama, Casey Anthony minden bizonnyal megölte három éves kislányát, bár ő jó darabig állította, hogy a kislány eltűnt és ő maga is nagyon szeretné tudni, hogy hol van, mivel mindig és örökké szeretni fogja.
Na most ehhez képest, egy hónapig nem jelentette, hogy a gyerek eltűnt és olyannyira nem hiányzott neki, hogy vad partizásba fogott a szabadságát megünnepelendő. Aztán a szülei végül hiányolni kezdték az unokájukat és értesítették a rendőrséget, akiknek CA rendületlenül hazudott, de olyan bénaságokkal kapcsolatban, hogy hol dolgozik (nyilván kábé egy perc volt kideríteni, hogy x éve nem dolgozik egyáltalán sehol), meg hogy xy bébiszitternél van a gyerek (szintén pár óra alatt kiderült a rendőrség számára, hogy ugyan létezik ilyen nevű ember, de soha életében nem találkozott sem a csajjal, sem a gyerekével).
Időközben meg mindenféle egyéb egyértelmű bizonyíték is előkerült: a csaj a kislány eltűnésének napján ásót kért kölcsön a szomszédtól, tudományosan beazonosított hullaszag volt a kocsijában, a neten a nyak eltörés és kloroform szavakra keresett rá, a gyerek eltűnésének napján tetkót csináltatott és hisztérikusan bulizott, meg egyáltalán: egy hónapig nem jelentette, hogy eltűnt a gyereke, aki egyébként nagyon helyes kislány volt és akinek végül persze megtalálták a holttestét.
Azonkívül, hogy mindig iszonyúan összeszorul a szívem, mikor arra gondolok, hogy valaki megöli a kislányát, még azt nem tudom felfogni, hogy miért várt ezzel három évet ez a szerencsétlen. Úgy értem, ha igaz, hogy bulizni akart és a gyerek útban volt, akkor három évig miért viselte el mégis és most hirtelen mi történt, amiért meg kellett szabadulni tőle.
Gondolom valami új szerelem lehetett a dologban, bár ha igaz, hogy a csaj érzéketlen szociopata, akkor nyilván inkább érdekből, mint "érzésből" cselekszik. Mondjuk szerintem elég egyértelmű, hogy ő volt a gyilkos - oké, legalábbis tettestárs -, mert mi másért hazudozik és titkolja, hogy eltűnt a gyereke, meg hát ott a többi bizonyíték. Figyelemreméltó például az is, hogy van róla egy fénykép, ahol valami pasival Neckbreakers feliratú pólóban pózol.
Egészen addig, míg nem kezdtek a lehetséges halálbüntetésről beszélni, az aggódó anya egy könnycseppet sem ejtett, sőt láthatóan élvezte a "rivaldafényt", mosolygott a tárgyalóteremben, épp csak autogramot nem osztogatott. Pedig nemcsak hogy meghalt a kislánya, de időközben az apja is kikészült és öngyilkosságot kísérelt meg. A csajnak persze időközben hatalmas rajongótábora alakult (a Facebookon van persze CA ártatlan/CA bűnös csoport is), a rajongói levelek egy részét a neten is közzétették, illetve találtam egy ilyet is, az amerikaiak tényleg tiszta hülyék.
Az ügy kapcsán az amerikai jogot is érdekes tanulmányozni: most például már negyedik napja az esküdtek kiválasztásával szerencsétlenkednek, de az istennek nem sikerül pártatlan embereket összehozni, mondjuk nem csodálom.
A legutóbbi észrevételem épp passzol egy érdekességgel az ügyben: CA barátai azt mondták róla, hogy mindig is össze-vissza hazudozott. Most őszintén: te lennél olyan ember barátja, akinek még a kérdéseit sem hiszed el? Elméletileg nyilván nem. Az állítólagos barátai bizonyára érdekből lógtak együtt vele: nyilván minden "mókában" benne volt, ha volt pénze talán fizette a piát, ilyesmi...És most mindenki szépen gondolja át, kik is a barátai.