Amióta tudom, hogy kit kéne felhívni ahhoz, hogy Marcikát ingyen megvizsgálják autizmus ügyben, azóta még véletlenül se jut eszembe tárcsázni a számot - nem bízom senkiben és nem akarom, hogy esetleg valami olyan diagnózist rásüssenek, ami nyilvánvalóan hülyeség, viszont egy rakás pénzt le lehet gombolni a fejlesztésért.
Persze aki ezzel foglalkozik, meg hallja az aggodalmaimat és érintett, az mind azt mondja, hogy ne várjak, hanem mutassam meg szakembernek, már csak azért is, hogy megnyugodjak...hát nemtom.
Most már kicsit jobban mutogat egyébként, gondolom tényleg csak le van maradva, meg annyira nagyon szociális figura: voltunk szombaton zeneórán, Léna megint nagyon bamba meg félős volt, szerintem ő állati zárkózott kislány lesz, de Marcika...hihetetlen figura, mindenki rajta nevetett. Végig mászkált, vigyorgott, barátkozott gyerekekkel, felnőttekkel, állati lelkes mindentől, nagyon eleven.
Egyébként meg örülnék, ha nem kéne egyfolytában az anyámról álmodnom - a legutóbbi álmomban megoperálták és jól volt, míg az apám viszont meghalt és az anyámnak ottmaradt a dilemma, hogy mit csináljon a lakással. Nagyjából így volt minden, csak fordítva...
Egyébként meg nyilvánvalóan van isten: a fölöttünk lakó szörnyetegek _e_l_k_ö_l_t_ö_z_t_e_k_.
Ja, azt nem is meséltem még, hogy rasszista leszek lassan: egyszerűen rosszul vagyok a feketéktől - most állati nagy dózist kapunk belőlük, itt a fehérek a kisebbség és és és tényleg rémesek...kulturálatlanok, nagyon zajosak, tapintatlanok, udvariatlanok, nem lehet érteni amit mondanak - ráadásul rémesen öltözködnek -, borzalom. Igen, igen, vannak jó fejek, kedvesek, csendesek, jól öltözöttek, választékosak, tudom én, de a legtöbb tényleg valami horror.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.