Amíg a kis tavunkban a kacsákat mutogattam a babáknak, addig egy párhuzamos síkon azon elmélkedtem, hogy nem lehetséges, hogy a ragozó anyanyelvű gyerekek később kezdenek beszélni a nyelv bonyolultsága miatt? Iszonyú hátrányban vannak szerintem, mert kapásból sokkal több (nyelvtani) információt kell befogadniuk, mint mondjuk egy angol anyanyelvű kisgyereknek.
Vizsgáljuk meg csak a kacsa szót, eszméletlen sok alakja van: kacsa, kacsát, kacsának, kacsák, kacsákat, kacsáknak, kacsákkal, kacsával, kacsához, stbstb, ellenben egy angol anyanyelvű gyereknek maximum a többes számot és a birtokost kell megtanulnia, plusz néha odabiggyeszteni valami elöljárószót - na de a nyavalyás duck, az mindig úgy marad, mindig ugyanúgy hangzik, ellenben a kacsát, az egy, a nyelvet nem beszélő számára simán egy másik szónak tűnhet, honnan tudná szegény, hogy köze van a kacsa szóhoz...? Tudom, tudom, kontextus, de akkor is...
Eh, már agyamra megy a párhuzamos nyelvóra, amit nyomatok nekik: Lénával könyvet kell nézegetni, képeket mutogatni, mesét olvasni, Marcika ellenben főleg mozogni szeret, meg odaadogatni nekem a kis kockáit, meg persze bepakolni, kipakolni, felmutatni nekem, ilyenek, vele ezekről kell beszélni - állati nehéz két teljesen különböző érdeklődésű gyereket magyarul tanítani, időnként úgy érzem, megőrülök, de az ikres könyvek egyértelműen azt tanácsolják, hogy ne egy csoportként szóljunk hozzájuk, mert arra úgysem figyelnek, hanem próbáljunk meg külön-külön beszélni mindkettőhöz. El nem tudom képzelni, hogy ezt hármasikrekkel hogy lehet megcsinálni, én már ezt is elég nehezen kivitelezhetőnek tartom.
Nem baj, ma a boltban superwoman-nek neveztek, na tessék, akkor szuperkedjek is, ugye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése