Marcika fél ötkor zokogni kezdett, mondván, hogy nem tudja elrendezni a párnáit - naná, hogy nem tudtam visszaaludni, így kínomban fél órával előbb már a munkahelyemen voltam, tízkor meg már a torkomnak is ugrott a főnököm, hogy hol vannak a szünidei feladataim (beszopta, mert már a szünidő előtt kész voltak. Már egy ideje nem szeretem a főnököm, de ezt csak nektek titkosba mondom.)
Rémes nap lett volna, csak az mentette meg, hogy délután volt egy míting (a főnököm míting junkie, mondtam már? Épp azt tervezgetjük, hogy időnként egy-egy random bokorból előugrunk meglepetés mítinget rendezve neki bárhol, ahol éppen jár) és találkoztam a társiskolák koordinátoraival (havonta jó, ha egyszer találkozunk, már megint magányos munkám van, úgy tűnik, ez a sorsom, hümm), tök jó fejek, úgyhogy jót röhögtünk, panaszkodtunk, aztán mingyár jobban is voltam, bár elájulok az álmosságtól, elhullok szerintem mingyár (dehogy hullok: a gyerekeket valakinek le kell fektetni).
Itthon frissen gyorsan muffint sütöttem, teregettem, fociztam Marcikával, csipeszeket rakosgattam Lénával (őőő, nem értem én sem, ne kérdezzétek mi ez), mekkora szupernő vagyok, hé.
