A Szépek pénteken öt évesek lettek, én meg pont aznap kaptam egy újabb állásajánlatot, amire holnap kell igent vagy nemet mondanom. Nekem eléggé tetszik a dolog - meg jóval kedvezőbbek a feltételei, mint a mostaninak -, viszont azt hiszem, ha elvállalom, akkor kinevezhetnek hivatásos állásszédelgőnek.
A szülinap egyébként jó volt, mindenki megkapott mindent, amire vágyott, de sajnos Marcika még mindig - úgy négy éves kora óta tart ez - annyit rosszalkodik, hogy én kezdek teljesen kétségbeesni miatta. Valamelyik nap már annyira felhúzott és nem fogadott szót, hogy elkezdtem bőgni a focipálya közepén - azt hiszem kicsit rosszak az idegeim.
Én egyébként azt gondolom, hogy nagyon rosszat tesz, hogy a családból nagyjából én vagyok velük folyton egyedül, senki más; szerintem fontos volna a gyerekeknek, hogy néha más családtagokkal legyenek, olyanokkal, akik hasonló értékrendet képviselnek ugyan, de nyilván mégis máshogyan teszik ezt. Kábé ugyanott vagyunk most, mint amikor külföldön voltunk: mindenki azzal jött, hogy de jó lesz majd hazajönni, mert majd segítség lesz, meg más ingerek, gyerekektől megrészegült családtagok, stb...na persze. Mehetnénk is vissza külföldre nyugodt lélekkel, nekem kábé fel se tűnne: itthon is tök magányos vagyok a gyereknevelésemmel.
