Most, hogy itthon vagyok betegnek, lelkesen sütök-főzök a családnak minden nap (én alapvetően nagyon szeretek főzni, csak munka után félholtan, gyereket terelve elég nehéz); ma igazi őszi vacsora volt: sütőtök krémleves és szilvás-diós muffin. Csak Marcika undorodott - szokás szerint -, de ő kölesgolyón és fényen él, nem tehetünk semmit ez ügyben.
Amúgy meg nem rossz ez a hátébé lét, bevallom: annyival nehezebb dolgozni és gyerekezni meg háztartást vezetni, hogy esküszöm életem végéig tüsténkednék itthon munka nélkül, ha volna elég pénzünk. Jó, hát nyilván ha már itthon lennék fél éve, akkor megint nyivákolnék, hogy nem jól van ez így, nem ezért diplomáztam, blablabla.
Ej, nem tudom, reménytelen az örök elégedetlenek élete.
