Ez az itthonlevés azért nagyon jó arra, hogy egyszer az életben kialudjam magam: Marci tök jó fej, mindig hagy aludni és azt is megakadályozza, hogy a gyerekek ordítva rám ugráljanak, meg persze viszi őket oviba szépen.
Szegényt sokat szidalmaztam már itt, de tényleg annyira ügyes meg jó fej a gyerekekkel (nekem a kedvencem, mikor Léna haját fésülgeti, nagyon helyesek együtt), jó, hát van ez a tudóskodásból adódó habókossága, hát oké, végülis mégiscsak fizikus a lelkem; itthon is látom, mikor dolgozik, hogy se lát, se hall. (Persze mikor folyton egyedül vagyok este, akkor már nem vagyok ennyire megbocsátó)
Szegényt sokat szidalmaztam már itt, de tényleg annyira ügyes meg jó fej a gyerekekkel (nekem a kedvencem, mikor Léna haját fésülgeti, nagyon helyesek együtt), jó, hát van ez a tudóskodásból adódó habókossága, hát oké, végülis mégiscsak fizikus a lelkem; itthon is látom, mikor dolgozik, hogy se lát, se hall. (Persze mikor folyton egyedül vagyok este, akkor már nem vagyok ennyire megbocsátó)
Aztán még az is van, hogy keresgélek Marcinak külföldi állást*, mert rettegek ettől az itthonmaradástól, főleg a pénz miatt. Marci nagyon jól keresett, mióta hazajöttünk, mert nyert egy ösztöndíjat, de az ösztöndíj novembertől megszűnik és félek, hogy felkopik az állunk. Meg persze van ugye az én midlife crisis-om és egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal, illetve egy csomó mindent kezdenék, de vagy félek belevágni, vagy tudom, hogy kudarcra van ítélve az ötletem,
Nem tudom, pocsék ez ami most van velem: semmi nem elég jó, folyton elégedetlen és bizonytalan vagyok, gyereket akarok még, de tudom, hogy annyira nehéz lenne, hogy nem kéne akarnom ép ésszel. Persze simán lehet, hogy ez az öt év külföld/gyes, vagy mi utórezgése is: elvégre nemrég kerültem vissza a magyar munkaerőpiacra, most látom igazán, hogy mennyire reménytelen itt megélni, meg jól érezni magad. És még ez a szürkeség is, fúj.
* tudóséknál az a nagy nehézség, hogy szerződésről szerződésre élnek, mert nagyon nehéz állandó állást szerezni, de Marci meg már kezd kiöregedni a posztdoktorságból, szóval állandó helyek után kutatok, persze a legtöbbre azt mondja, hogy esélytelen - én önbizalomhiánnyal vádolom, ő meg azt állítja, hogy ez a reális gondolkodás. Nekem annyira tetszik, ahogy ő saját magához áll: soha nem büszkélkedik ezzel a doktorsággal, fel sem merül benne, hogy különb lenne másoknál az okosság miatt, eszébe se jut zseninek titulálni magát, vagy kérkedni az eredményeivel és abszolút elismerően beszél a legtöbb fizikusról, akit ismer. Nekem ő a kezdetektől nagyon tetszett éppen azért, mert olyan teljesen normális ember: abszolút jól érzi a helyét a világban és tök elégedettnek tűnik ezzel. Szoktam irigyelni is titokban.
* tudóséknál az a nagy nehézség, hogy szerződésről szerződésre élnek, mert nagyon nehéz állandó állást szerezni, de Marci meg már kezd kiöregedni a posztdoktorságból, szóval állandó helyek után kutatok, persze a legtöbbre azt mondja, hogy esélytelen - én önbizalomhiánnyal vádolom, ő meg azt állítja, hogy ez a reális gondolkodás. Nekem annyira tetszik, ahogy ő saját magához áll: soha nem büszkélkedik ezzel a doktorsággal, fel sem merül benne, hogy különb lenne másoknál az okosság miatt, eszébe se jut zseninek titulálni magát, vagy kérkedni az eredményeivel és abszolút elismerően beszél a legtöbb fizikusról, akit ismer. Nekem ő a kezdetektől nagyon tetszett éppen azért, mert olyan teljesen normális ember: abszolút jól érzi a helyét a világban és tök elégedettnek tűnik ezzel. Szoktam irigyelni is titokban.
