RReggel épp hörögve elköszönni készültem Marcitól, aki annyira megdöbbent a hangszínemen (főként suttogva hörgök, tehát hangszínem sem igazán van), hogy javasolta, inkább telefonáljak az iskolába, hogy nem megyek ma be (telefonálni egészen komoly kín).
Az ember nem szívesen csinálja ezt, mikor tudja, hogy a többiek helyettesítik, de tény, hogy egyszerűen nem tudok beszélni, úgy meg nehéz nyelvet tanítani, szóval most megyek az orvoshoz, aztán meglátjuk.
Gondolom, most mindenki utál a suliban: az előttem lévő angol tanár három hétig volt hangszalag-gyulladással betegállományban (aztán úgy döntött, hogy inkább nem tanít suliban, mert tönkremegy a hangja és akkor otthon sem tud) - lehet, hogy ez egy elátkozott pozíció.
Mondjuk nekem a megfázásból lett ez, bár aggasztó, hogy most egyáltalán nem tudok már beszélni. Én amúgy a krétaport hibázatom: még régen, mikor az estin tanítottam, egyszer hetekre elment a hangom és ott is krétás tábla volt (az egyik tanárnő pedig azt mesélte tegnap, hogy egyszer négy hónapig (!) nem tudott beszélni. Ez persze csak feltételezés, meg simán lehet, hogy csak annyi van, hogy az eleve náthás, rekedt hangomat nem lett volna szabad erőltetni. Mondjuk kínos, hogy egy hét után kapásból ez történik, jaj, utálom az ilyet, utálok másoknak nehézséget okozni.
