"Betegbeteg"

Na tessék, a szakmai sértettség megbetegített: már úgy jöttem haza, hogy pocsékul voltam, mindenem fájt, össze-vissza vert a lötyögős billentyűjű szívem egész nap (ezt betudtam mondjuk a tavaszi időnek), aztán itthon eszméletlenül elkezdett fájni a bőröm (én így vagyok lázas), iszonyúan fájt és égett a szemem, majd (dobpergés) kiderült, hogy hőemelkedésem van. Hőemelkedésem. Nekem. 

Utoljára 15 éve volt lázam, amikor durva ételmérgezésem volt egy hónapig. 

Nekem soha nincs még csak hőemelkedésem sem, nemhogy lázam - egyszer az orvos erre megvetően azt mondta, hogy ez rossz immunválaszra utal -, de ha van, akkor, mint a náthás férfiak, szó szerint halálomon vagyok. 

De basszus én most nem lehetek beteg, témazárót kell iratnom és előtte összefoglalunk, csináltattam az osztályokkal Halloween projektet, az iskolai Halloween partiban is kell valamit bohóckodnom, plusz be vagyok osztva orrba-szájba helyettesíteni, engem ki fognak nyírni.

Helyettesítésről jut eszembe: ma erkölcstan órán voltam az ötödikeseknél és iszonyú helyesek voltak, tök jót beszélgettünk; meg is legyintett a gondolat, hogy csinálok valami ilyen továbbképzést. Annyiszor van hetedik órában a nagyokkal, hogy inkább beszélgetnék velük (mennyivel hasznosabb lenne, jóég), de ehelyett tolni kell az agyukba a subjectverbobjectet (amit hetedik órában természetesen képtelenek befogadni) 

PS: Most inkább nem fejtem ki, hogy rájöttem, a nyelvtan tanítása felesleges időpocsékolás, bár nyelvtan tanulásra kétségtelenül szükség van.