Jaj, nem tudom, rettentő nyűgös vagyok, folyton csak rohanok a saját életem után, hatkor kelek mindig horror szívdobogásra, stresszben, loholok a busz után, az iskolában az óráim mellett folyamatosan meg kell oldani mások életét is, aztán vágtatni haza, mert jaj, a gyerekekért időben kell jönni, itthon a szokásos verkli, mosás, főzés, teregetés, mosogatás, gyerekhiszti, esti rutin, nem akar senki fogat mosni, aludni, összevesznek, sírnak, orrba gyűrik egymást, nem jó a vacsora, nem akarok inhalálni, ne menjünk holnap oviba, nem, nem, ne, ne, ne, neee, ágyból ki, ágyba be, ne ez legyen a mese, dedede, nem tudok aludni, brühühű, stbstb én meg az öt perces szünetekben - amikor épp mondjuk nem kell senkit fürdetni, abajgatni, vacsoráztatni, noszogatni, toszogatni - az óráimra készülök, dogát javítok, dehát nevetséges az egész, alig tudok koncentrálni, végül mindent összecsapok, eh, jó lesz ez így is; de igazán semmi se jó, az óráimat is mindig olyan szürkének érzem, de mit csináljak, ha készülés közben a gondolataimat se hallom...nem jó ez így, nem tetszik, az élet nem erre való.
Amikor régen azt hajtogattam, hogy nem akarok gyereket, akkor pontosan attól féltem, ami most történik velem: hogy a rutin felzabálja az egész életemet és minden csak arról szól majd, hogy mit kell csinálni/venni/hozni/vinni, milyen másik ember életét kell nekem egyengetni. A gyerekeimet persze imádom nyilván, megteszek értük bármit, nem is erről van szó, de valamit meg kell változtatnom, mielőtt belefulladok a funkcionális létbe.
Most biztos sokaknak nem fog tetszeni amit mondok, de sajnos azt látom, hogy az anyaság kiváló menekülés azok számára, akik egyáltalán soha nem szeretnének szembenézni önmagukkal. Nem, nem mondom, hogy mindenki ilyen, aki gyereket vállal, de a gyerekvállalás bizony csodálatos terep az önbecsapásra/önmegtagadásra, ha valakinek éppen erre van affinitása.
Én nem tudom, erre a fajta kínra mi a megoldás, hogy van-e egyáltalán, de az biztos, hogy én nem hagyom ennyiben az életem.
PS.: Pedig ma alá kellett írnom egy papírt, miszerint bruttó nyolcezerrel többet keresek szeptembertől, hát néddmá, a világ császára vagyok.
PS.: Pedig ma alá kellett írnom egy papírt, miszerint bruttó nyolcezerrel többet keresek szeptembertől, hát néddmá, a világ császára vagyok.
Abszolút értem, hogy miről beszélsz, én is nyakig ülök ebben. Én már annyira rosszul voltam, hogy kínomban szerveztem magamnak 2 hét szabadságot munka és gyerekek nélkül. Hogy mit fogok kezdeni a szabadságommal, azt még ki kell találnom, SOSE volt még ilyen szabadságom, de most úgy éreztem, megfulladok, ha nem engednek egy kis levegőhöz.
VálaszTörlésUgyanakkor pánikolok amiatt, hogy hiányozni fognak a gyerekeim nagyon, 2500 km-re leszek tőlük.
Az én gyerekeim már nagyobbak, 11 és 13 évesek.
Kitartást kívánok Neked, idővel azért könnyebb lesz, nekem 6-10 éves koruk között volt egy nagyon élvezhető periódus, amikor már meg lehetett beszélni velük dolgokat és kooperatívak voltak, csodás volt.
Most, hogy kiskamaszok, most megint nehéz. Hogy a csudában adjon az ember irányítást a kamaszainak, amikor maga is küszködik ebben az élhetetlen világban?
Nem az a baj, hogy a gyerekekkel nem élvezet lenni, hanem hogy semmire nincs normálisan idő, hogy az egész életen csak átrohanunk, miközben feladatokat intézünk el.
Törlés"...nem jó ez így, nem tetszik, az élet nem erre való. " Igazad van, de mi legyen? Melyik szigetre szökjön el az ember családostól, mert őket sem hagynám itt ebben a katyvaszban az biztos!
VálaszTörlésNem feltétlen elszökni kell, hanem mondjuk félállásban dolgozni...vagy találni pótnagyit, több szabadidőt, stbstb
TörlésHú, én félek rendesen a jövőtől, mikor dolgoznék, és szeretek is dolgozni, de rohanás az egész élet, és azért nekem nem is kell készülni majd órákra, dogákat javítani, csak esetleg utánanézni neten dolgoknak, mert ugye LLL, hát agyrém. Főzni biztosan nem fogok mondjuk, mindenkinek eszik az intézményben hétköznap, takinéni meg ugyanúgy fog járni.
VálaszTörlésnekünk sajna egy vacak mosogatógépünk sincs, nemhogy takarítónőnk. én is csak ritkán főzök hétköznap és nem, nincs az összes házimunkából mindig minden napra, de mégis: iszonyat nehéz elbánni azzal is, ami van, plusz dolgozni otthon, plusz gyerekekkel játszani, beszélgetni, figyelni, gondozni őket...
TörlésIgen, és mindig van valami a háztartásban, pl ezer éve kéne szanálnom a gyerekruhák és a saját szekrényünkben felhalmozódó ruhák között, de nem tudom erre mikor kerítek sort! No, egy mosogatógép 2 gyerekes családnál meg igen jó dolog. Nekünk egy kicsi gyerek van és mi ketten felnőttek, igazából a gép csak kétnaponta van bekapcsolva egyelőre, mert nem telik meg.
Törlésszuper dolog egy mosogatógép, de nálunk nem fér el:(
Törlés"... de a gyerekvállalás bizony csodálatos terep az önbecsapásra/önmegtagadásra, ..."
VálaszTörlésEnnél fogva kapkodva próbálok visszatalálni eredeti önmagamhoz.
szerintem az egy nagyon helyes törekvés, csak ne legyen bűntudatod miatta (saját tapasztalat, hogy az önmagunk keresése közben azonnal bekapcsol ez a bizonyos bűntudat-gomb, hogyaszongya "elhanyagolom a gyerekeimet")
TörlésPontosan. :)
TörlésAzta'! Ez betalált. Mert rájöttem, hogy igazad van: "..az anyaság kiváló menekülés azok számára, akik egyáltalán soha nem szeretnének szembenézni önmagukkal."
VálaszTörlésRohadt kényelmes volt, hogy "belebújtam" a gyerekeimbe. Ezért viselem nehezen (néha) a mostani helyzetet: felfedezni újra önmagam. Tanulságos, és mint látjuk, nem kikerülhető. Előbb-utóbb eljön ez mindenkinek, nincs menekvés. ;-)
Hajj, a szívemből szóltál! Pedig én még itthon ülő anya-rabszolga vagyok, semmi munka egyelőre. De már most azon kattogok, hogy napi 8 órás munka mellett hogyan fogom ezt csinálni úgy, hogy az önmegvalósítás is beleférjen. Ami már most sem, vagy csak nyomokban...
VálaszTörlés