Ugyan az indián törzsek életével kéne foglalkoznom - nagyon érdekes ez az amerikai civilizáció nevű tantárgy, mondtam már? -, de azért inkább elmesélem, hogy végre lefoglalóztuk, aláírtuk, szerződtünk, huhú, most lehet rettentően izgulni, hogy a tesóm megkapja-e a hitelt (és mikor), mert hogy az a fantasztikus az egészben, hogy másfél lakás eladásával végül - ha minden klappol - csont nélkül meg tudjuk venni a házat.
Amikor Marci annak idején kivitt magával Triesztbe, majd öt évig eltartott megígértem neki, hogy egyszer még jó parti leszek és lőn: a lakásaim eladásából dől a pénz, én meg végre idült mosollyal, nyálcsorgatva ülhetek majd a teraszon, hát mekkora jó dolog ez már.
A munkanélküliség rémét egyelőre igyekszem elhessegetni, bár nem könnyű, igaz, elméletileg borzasztóan boldog lennék, ha soha többé nem kéne dolgoznom, de valahogy aztán a gyakorlat mást mutat, ej, nem könnyű velem.
Egyébként az iskolai tanítás valószínűleg egészségügyi okokból egyszerűen nem való nekem: nagyjából konstans gégegyulladásom van szerintem szeptember óta, jelenleg is blues énekesnő hangon nyomom, már amikor egyáltalán meg tudok szólalni, de sajna muszáj bejárni, nem lehetek beteg, mert a hetedikeseknek itt a próbavizsga hamarosan, nekem meg ostorral kell áthajtani őket rajta (szegény, szegény hetedikesek, na meg persze szegény én).
A Placebo koncert nem volt jó, Brian Molko valahogy nagyon nem volt jól, volt vele valami, kicsit aggódtam is, hogy megtörténik az, ami az első koncerten, Dániában, de nem, végignyomták, bár valahogy hiányzott az a fajta dög, amiért ezt a zenét szereti az ember, nyilván belőlem is hiányzik már a régi vadság, már nem vagyok az a lány, aki pasikat visz haza az éjszakai buszról ifjú és bohó, haha, bár ma a zöldséges kisasszonynak szólított, mondjuk azon majdnem felröhögtem, de azért elhull a virág, eliramlik az élet, jajjaj, még a térdem is fáj és hát folyton kehes vagyok, most viccelek persze, de aggódom sokat, mert az élet rövid és alapvetően kapuzárási pánikom van, vagy valami olyasmi.
Asszem egyébként szegény BM-ból is kiveszett a dög, én meg jó anyuka üzemmódban a koncerten végig azon gondolkodtam, hogy vajon ilyenkor hol a nyolc éves fia...de mittudomén, vicces is volna valahogy így negyven fölött itten a vadhajtásaimmal élni tovább, lenyesegettem inkább őket, hiányoznak azért néha, hát ez van. Olyan szende fejem van amúgy meg, hogy soha senki nem hinné el a szaftos sztorijaimat, Marci meg hallani sem akar róluk.
juj de szupi (mármint a ház!)! nagyon örülök nektek! :) majd képet, képet, ahogy ülsz a hintaszékben a verandán!
VálaszTörlésNekem egy kertes hàz életem àlma, szóval tényleg nagy dolog:)
TörlésHa végre ott lakunk majd, valahogy biztos megmutatom - mondjuk én eddig nem hintaszékben képzeltem el magam, de jó ötlet:)
A saját ház verandával tényleg a világ legjobb dolgainak egyike. Gratulálok! Szoptatós foteled volt? Én simán kiköltöztettem a teraszra, és bevált (mondjuk ősz óta a macska használja)
TörlésGarantálom neked: ha az embernek saját kertje van, azt is magasról leszarja, hogy negyven éves.
VálaszTörlés(Ha esetleg majd felújítotok vagy bútorilag stílust váltotok, bátran fordulj hozzám, hétpróbás spórolómesterré képződtem az elmúlt két év alatt.)
Igen, én is azt képzelem, hogy a kert mindenre gyógyír:)
TörlésSimàn lehet, h majd tanàcsokat kérek, ne feledd az ígéreted:)
Egy feketerigó hintázik a vadszőlőnkön, egy másik várja mikor végez, ezen vigyorogok öt perce :)
VálaszTörlésMinden jobb lesz a kertesben.
Lesznek puha, prémes, ölelnivaló állatok és forró nyarakon duzzadó paradicsom és bőven termő málnatövek :)
Meg GAZ!@ Meg mindig kéne füvet nyirni, meg mindig van valami melóznivaló. A gyerek meg már kinött belöle. De persze megéri, csak árnyalni akartam a képet :)
TörlésJaj ne, plíz. Màst se csinàlnak az ismerőseim és csalàdtagjaim, csak hàpognak arról, h milyen munkàs egy kert, minek költözünk ki Budapestről, a gyerekek pàr év múlva utàlni fogjàk, stb
TörlésÁ, a kertet meg lehet úgy oldani, hogy ne legyen vele sok munka, csak át kell gondolni és időt kell hagyni, hogy kialakuljon.
TörlésLebetonozni ;))
TörlésNe haragudj Molly, az biztos, tök jó dolog egy kert, sőt a kerti munka is stresszoldó.
Csak egy fenti kommentben a duzzadó paradicsomok meg az állatok+málna kombó ingerelt szarkazmusra.
TörlésJa, semmi baj, szeretem a szarkazmust, csak tényleg màr hónapok óta hallgatom, hogy mennyire szar ha az embernek kertje van...;)
TörlésJajmár, én is hallgattam éveken át, hogy Úristen, minek az ezer négyzetméteres telek, inkább legyen csak négyszáz, és azt is térkövezzük le szépen - meg majd meglátom, amikor ideköltözünk, és nem csak táv-telektulajdonosok leszünk. Jelentem, ideköltöztünk, ások, kapálok, gereblyézek, ültetek, és most épp azon gondolkozunk, hogy megvesszük a szomszédos másik ezret is... Van, akinek nem való, az menjen panellakásba - és van, aki ott nőtt fel, és nincs ennél jobb hely számára. Imádni fogod.
TörlésHàt, én panelban nőttem fel, pont emiatt ölni tudnék, h kertem legyen.
TörlésÉn is ott nőttem fel, valószínűleg ezért is (na meg mert az emberek imádnak beleszarni más örömébe) akart figyelmeztetni minden jószándékú háztulajdonos, hogy egy telekből nem lesz ám csak úgy magától tündérkert. Valóban nem is lett, fél éve lakunk itt, és nagy része még mindig egy sártenger, pedig én életemben nem dolgoztam még semmivel ennyit - de ennyire jól sem esett soha a látszólag eredménytelen munka.
TörlésA sógorom simán lefutja a félmaratont, de napokig picsog, mire ráveszi magát, hogy füvet nyírjon a zsbekendőnyi udvarukon. Én a világ leglustább embere vagyok, de öt fokban plusz erős szélben nyikkanás nélkül lenyomtam tíz órákat térden-görnyedten sövényt telepítve, úgy, hogy annak még jövő ilyenkor sem lesz látványos nyoma. És közben azt éreztem, hogy köszönöm, basszus, vééégre!