Most, hogy nemsokára iskolába mennek a gyerekek, na meg az elit iskola hatására, egy csomót gondolkodom azon, hogy hogyan is leszek én normális szülője az iskolás gyerekeimnek.
Bevallom, ez az elit iskolás, mindent véresen komolyan vevő, kéztördelős, jaj, mindenképp legyen két nyelvvizsgája és olimpiai aranyérme meg harmincöt verseny első helyezése nyolcadikra hozzáállás nagyon taszít, ugyanakkor nem igazán tudom hogyan kéne ezt jól csinálni.
Tanulni kell, ez oké, de nem magáért a tanulásért, nem ilyen gépiesen, eredmény centrikusan, szerintem ez horror és éppen a gondolkodásra nem tanít meg egyáltalán.
Színötös kis tanulógépek tudnak akkora baromságokat kérdezni már egy szimpla táblán lévő felsorolással kapcsolatban is, amiből számomra maximálisan kiderül, hogy csak és kizárólag mechanikusan használják az agyukat és ez nem jó.
Oké, az általános iskolások még kicsik, de itt is látszanak már különbségek, a kreatív agyhasználat korán megmutatkozik szerintem (a humorérzék például csodásan érzékelteti) és éppen ez az, amit nem vár el senki a gyerekektől, ez az, amiről többek között Vekerdy szónokol folyton. (Mondjuk Vekerdy alapvetően elég igazságtalan a mindenféle kényszerek szorításában tevékenykedő nyomorult szaktanárokkal, de most nem erről akarok beszélni, bár időnként elkezdtem már megírni néhány gyújtó hangú beszédet a tanárok védelmében).
Én egyébként szerintem elég jól ismerem a versenyistállót mindenféle szemszögből: most éppen ugye tanítok egy ilyenben, régen meg egy hasonlóba jártam (mondjuk az százszor durvább volt azt hiszem); a tesómmal annak idején mindketten bekerültünk felső tagozatra egy - akkor még - extrán elit iskolába és bízvást állíthatom, hogy gyűlöltük, a tesóm - aki gimibe is odajárt vesztére - véleménye erről csak annyi volt, hogy nagyon rossz kis zsenik között ülni az iskolapadban, ha éppen te nem vagy egy közülük és hát van ebben igazság, meg mit tudom én, a kamaszéveknek nehogy már az legyen a lényege, hogy vért pisilünk az iskolában, hajnalig magolunk és minden egyes percünket a tanulás strukturálja.
Persze, értem én, hogy egész életünkre kihatással van a középiskolai teljesítményünk, na meg már az is, hogy milyen középiskolába vesznek fel, ugyanakkor nagyon betegnek látom ezt a hisztérikus tanulj fiam, ha beledöglesz is hozzáállást.
Tanulj, de közben tanuld meg jól érezni magad a világban, legyél szerelmes, csalódj, tanuld meg kezelni a fájdalmaidat, a frusztrációt, tanulj meg emberekkel bánni, érintkezni, barátkozz, olvass, unatkozz, láss világot, gondolkodj, vitázz - nekem inkább ezek jutnak eszembe úgy 12 éves kortól felfelé és valahogy így képzelem el a gyerekeim életét is, nem hisztérikus kényszerek szorításában, külön tanárok gyűrűjében, ponthatárokat lihegve nézegetve évről-évre.
Ugyanakkor sajnos az embernek nagyon nehéz elhatárolnia magát a korszellemtől: ha azt látod, hogy mindenki beíratja angolra, kínaira, iskola előkészítő rajz órára, iskola előkészítő dráma és környezetismeret órára, hegedűre és lápmerülésre a kölket már három évesen, akkor bizony a te fejedben is akaratlanul megfordul, hogy hú, az enyém lemarad, ha nem jár.
Most éppen azt gondolom, hogy a legjárhatóbb a középút, sőt, talán inkább hiszek a kevesebb több elvben: egy iskola - sőt óvoda - legyen inkább tűrhető kategóriás, kedves, nyitott, toleráns Fontos Nénivel/Bácsival (ez alatt az óvó személyzetet vagy osztályfőnököt értem), egyáltalán nem kell már alsó tagozatban (pláne oviban) halálba nyúzni a gyerekeimet versenysporttal (azzal inkább soha nem kell, egyébként) és egyéb különórákkal (bár pont a napokban Léna kifejezte igényét a zongorázásra; van ugyanis egy pianínónk a gyerekszobában, amit még nyolc évesen kaptam a nagymamámtól - akkoriban zongoráztam is - legalább értelmet nyer végre a léte, meg tán én is elkezdek újra zongorázni Lénával, ez titkos vágyam), azt akarom, hogy éljenek, legyenek gyerekek, szagolgassák a virágokat, délutánonként hemperegjenek a fűben, rohangáljanak sokat kötetlenül, közben nevetgéljenek, este meg olvassunk, énekeljünk, idétlenkedjünk, legyünk csak úgy, ezektől szép az élet, hát nem?
Jaj erről hosszú posztot akarok majd írni ha lesz annyi időm.
VálaszTörlésÉn amíg nem volt gyerekem úgy gondoltam hogy érdemes nyüstölni és nyomni hogy valóban addig tanuljon amíg "van ideje". Biztos voltam benne hogy 1 évesen elkezdem angolul tanítani hogy legalább ez úgy készségszinten menjen és elég legyen 1-2 másik nyelvet megtanulni vérel-verejtékkel.
Most úgy gondolom boldog leszek ha valaha megtanul magyarul és hogy (valahogy) CSAK értékrendet és készségeket kellene felszednie. Valamint inkább a folyamatos tanulás képességét.
Nem tudom Ti az USA-ban mit tapasztatltatok, de Kanadában mindenki tanult meló mellett, állandóan, 50 évesen is.
Mondjuk a cégek kultúrájában is benne volt hogy pl. betartották a lunch hour-t és olyankor mindenki elővette szépen a tanulnivalóját és tanult.
Elkezdtek dolgozni egy 2 max. 3 éves undergraduate diplomával és onnan építkeztek tovább, én ezt láttam. És most mérges vagyok magamra hogy 21 évestől 38-ig nem tanultam csak dolgoztam mert most kurva nehezen megy a tanulás.
Szóval nagyon érdekelne hogy hogy kell ezt jól csinálni, de majd írok posztot ha lesz kicsit több időm.
Amerikàban mi csak kutatókat ismertünk, azokat nem tanultak tovàbb, a doktorijukat írtàk max, ha még nem volt meg.
TörlésFélre ne érts, fontos tanulni, de nem kellene szerintem ennyire hisztérikusan és eredmény centrikusan, mint a magyar ovikban/iskolàkban. Az én tanítvànyaim csak és kizàrólag akkor figyelnek valamire, ha azt mondod nekik, hogy jegyet kapnak - nagyjàból semmi nen érdekli őket csak úgy és ez elég szomorú szerintem. Azt persze tudjuk, hogy a magyar iskolarendszer rémes, szóval nincs is itt semmi újdonsàg. Én nyelvet mindig kónnyen tanultam és meggyőződésem, hogy a gimi alatt simàn be lehet daràlni egyet-kettőt. Szerintem az kezdi 0 évesen angolra tanítani a gyerekét, aki nagyon megküzdött a sajàt nyelvtudàsàért, csak nekem a tapasztalatom azt mutatja, hogy semmivel sem jobbak angolból azok a gyerekek, akik nagyon koràn, mondjuk az oviban, de itthon kezdtek nyelvet tanulni azoknàl, akik szintén itthon kezdték, de mondjuk àltalànos iskola negyedik-ötódik osztàlyban. Szerintem a tanulàs-tovàbbtanulàs témakör arànytalanul fel van duzzasztva. Én sose pusztultam bele a tanulàsba, aztàn csak végeztem egyetemet-főiskolàt és tök jól megtanultam angolul. Jó, hàt nem nyertem Olimpiàt, ez tény:)
Persze én is azt mondom hogy nem kell ez a fajta hisztéria, főleg a lexikális tudás.
TörlésÉn valóban megkűzdöttem az angollal, de az is igaz hogy Magyaországon nem voltam még olyan munkahelyen ahol nem én beszéltem volna a legjobban (a magyarok közül) ami sajnos a magyarok nyelvtudását prezentálja.
Viszont én annyira bánom hogy nem maradt (nm is volt?) bennem már szufla még ez nyelvre. Pedig olaszból van felsőfokum (nem beszélek), németül eljutottam egy egész jó üzleti nyelv szintig (teljesen elfelejtettem), franciául lett volna alkalmam rengeteget gyakorolni de sosem kezdtem el, aztán elszállt az élet.
Én ezért akarnám valahogy sulykolni a nyelvtanulást.
A kínairól meg az a magánvéleményem hogy nem érdemes energiát fektetni bele de persze nem biztos hogy igazam van, én is ismerek olyat (magyart is angolt is) aki bizony kínai iskolába adta a gyerekét.
Igen, én is bànom, hogy nem mélyültem el több nyelvben (kicsit tudok németül és olaszul), bàr úgyis csak elfelejti őket az ember ha nem hasznàlja (ezzel nyugtatom magam)
TörlésJajj, ilyenkor sírhatnékom van tőled komolyan, olyan klassz, hogy ilyen vagy és belegondolok, hogy most mentek kertes házba, olyan igazi klassz élet kezdődik nektek szerintem, hogycsakna!
VálaszTörlés"...lápmerülésre..." :D
VálaszTörlésén emlékszem ugyanígy láttam az egészet, mint te pár évvel ezelőtt, mikor a pulya még ovis volt... és annyiban maradtam magammal, hogy ami fontos (nekem és ahogy meg tudtam ítélni, a gyereknek is), hogy egy közepesen jó iskola van tőlünk kb öt perc sétára, tök jófej tanítónénikkel, az a gyerekenek szuper lesz.
most látom, hogy jól döntöttem...
a gyerekem okos, magától versenyekre jár, olyan szakkörre, plusz foglalkozásra jár/járt, amit szeret... aztán amit úgy gondolta, hogy tetszeni fog neki, de aztán mégsem tetszett, abbahagyta, nem volt gond... zenélni úgy kezdett, hogy megkívánta a hangszert, mert az egyik osztálytársa már játszott rajta... aztán kiderült, hogy ő meg tálentum, csak most meg hezitálás van hangszer-ügyben, mert tálentum ugyan, de utál gyakorolni :) na, ilyenkor mit tegyen a szülő? :D
visszatérve a sulira: van egy ismerősöm, a lányaink egyidősek, hozzánk közel laknak.. beíratta a lányát egy kéttannyelvűbe, amihez reggel kb 3/4 órát utazni kell (nyilván du ugyanez), hazaér a gyerek és mesélte anyuka, hogy még este fél10-ig (???!) házit csinálnak... ez a kislány egész kicsi kora óta járt HelenDoronra is...
ezzel szemben az enyém hazaballag a suliból, néha, ha nem sikerült befejezni du. önállón a házikat, akkor otthon kicsit dolgozik rajtuk még, szünetekre csak szintentartókat kapnak, vagy semmit, otthon nyugi van, tud olvasni, tudunk társasozni vagy csak nézni ki a fejünkből, ilyenek... szerintem ez így tök jó.
a versenyistállós középiskolákon elgondolkodtam, mert a gyerek extrém okos, de arra jutottam, hogy ha ő nem fogja erőltetni, én nem tolnám oda, hogy csinálja... öszintén: minek? de tényleg... több, jobb ember lesz ő attól? zsírosabb fizetése lesz? jobb állása? felnőttként látom, hogy ez egyáltalán nem biztos... és ami még fontosabb? boldogabb ember lesz ő attól, hogy egy hajtós, erős középsuliba jár és utána elitegyetemre és utána mondjuk szuperfelsővezető lesz? nem, nem hiszem...
azt mondtam neki, tanuljon meg két-három nyelvet (van érzéke hozzá) és onnantól felőlem az lesz, ami szeretne lenni, olyan munkát, hivatást válasszon, amiben jól érzi magát, mert azt fogja csinálni jó esetben egész életében... és az szerintem fontos, hogy jó érzés töltse el, ha bemegy majd a munkahelyére és ne úgy menjen majd haza a családjához, hogy kiszipornyázta őt a napi robot és már semmihez nincs kedve sem...
Az én ikreim sima általános iskolában kezdték az első osztályt hatévesen, ahol nagyjából meghaltak az unalomtól és a tanárok sem igen tudtak mit kezdeni velük. Végül már egy csomó óráról ki voltak emelve (a felsős matematika tanárral programozni tanultak, a könyvtárossal könyveket elemeztek ilyesmi). Idén átkerültek egy angol-magyar kéttannyelvű versenyistállóba, ahol végre kivirultak. Itt is a legjobb tanulók, de itt nem lógnak ki annyira a sorból (nem volt ideális a csoportból kiemelés, de ezt nem kell magyaráznom).
VálaszTörlésEbben a suliban fél négyre megyek értük és lecke híján este 7-ig a kertben játszanak. Oké, még csak másodikosok, lesz ez másképp is, de egy felsős gyerek már nem igényli a három óra homokozást, hintázást.
Én sosem tanítottam a lányokat (ezt sokan nem hiszik). Maguk tanultak meg olvasni, számolni. Úgy mentek hatévesen iskolába, hogy folyékonyan olvastak, százas számkörben összeadtak-kivontak, sőt szorozni is tudtak már. A prím számokat pl az Erdős Pál könyvből tanulták meg (sokáig gyűjtötték is őket, hatévesen).
Tudom, hogy nem minden gyereki ilyen, de a ti ikreitek, ha jól értettem hasonlóak. Egyszer talán azt is írtad, hogy a férjed komoly matekfeladatokat ad nekik, amit simán megoldanak. Elsőben húszas számkörben kell összeadniuk-kivonniuk és slussz. Tudod milyen unalmas ez egy olyan gyereknek, aki ezen már középsőben túl van?
Szóval szerintem egy hajtós suli lehet szuperjó, ahogy egy mezei is rossz, gyereke válogatja.
Jaj nem, azért az enyémek nem gyűjtenek prímszàmokat és nem szàmolnak szàzas szàmkörben, ők csak az elsős matek feladatokat oldogatjàk az apukàjukkal. Én is félek, hogy unatkozni fognak kicsit, de egyrészt lehet osztàlyt ugrani, màsrészt Marcikàmnak azért sokkal jobb lenne kis terhelés, hiàba okos, érzelmileg sokat kell fejlődnie. Én kéttannyelvüben tanítok és szerintem nem kell ez egy kisgyereknek, dehàt még mindennek előtte vagyunk, lehet, hogy vàltozik a véleményem.
TörlésUnatkozni fognak tényleg, én azt gondoltam , hogy Flóra nem fog, írtam is neked, de mégis nagyon és szenved, mert mindennel gyorsabban végez, még az írással is, pedig folyóírással nem írt... Osztály ugrani, hogy lehet? És az jó lenne-e? Mert lelkileg ő pont úgy 7 éves mint a többiek.
TörlésMeglàtjuk, de versenyistàllóba akkor sem adom őket, nem és nem. Lehet osztàlyt ugrani, gondolom különbözetit kell tenni, de passz, hogy ez konkrétan hogy megy. Az előzö iskolàmban volt egy zseni (nem tudom milyen volt egyébként) kislàny, ő kapàsból màsodikban kezdett, de talàn benne megvolt az érzelmi érettség is ehhez.
TörlésÉn attól rettegek, mi lesz, ha az überlaza ir suliból hazamegyünk egy magyarba... Itt középsuliban pl a történelem / földrajz nem kötelező, csak választható, hogy fogják behozni a lemaradásukat, ami addig felgyűlik?!
VálaszTörlésOké, Peti szereti a sulit, nem stresszel, mint egy otthoni elsős, érdeklődő, kiváncsi, infoéhes, nem fárasztja a nap, vidám kisgyerek életet él - na de mi lesz pár év múlva, ha egyszer hazamegyünk és "kiderül", hogy ugyan boldog, szeret tanulni, de fele annyit tud, mint a korosztálya?
Hát vegyetek a kello webshopban magyar tankönyveket és tanulj vele külön. Én úgy látom ez a bevett metódus a külföldön élők között. Felsőben vizsgázni is kényszerítik a nyomorultakat fél évente - évente.
TörlésAlsoban is szoktak csinalni ugy tudom, mmint ott is van vizsga, de elo gyereket meg nem lattam, aki ezt csinalta. Egy vkit ismerek, aki 3.-ig vagy 4.-ig hajtotta a gyereket, aztan feladta, hogy nem lehet delutanonkent behozni a lemaradast, mert semmi elete nincs ugy a gyereknek. Masrol meg nem hallottam, aki az otthoni tanmenetet homeschooling in an kovette volna.
TörlésAkkor nincs màs hàtra, mint kint maradni...;)
VálaszTörlés