Úgy két óra múlva indulunk Placebo koncertre; tök szerencse, hogy Brian Molko olyan rútul megöregedett, mert mi is rémesen öregek vagyunk: a dögfáradtság az ugye az alap, nekem meg még TBC-s köhögésem is van*, Marcinak fáj a háta és az előbb, amikor bólogatni kezdtem valamelyik számra (Placebo-t hallgatunk, hogy valahogyan hangulatba kerüljünk, mert egyelőre nagyon leharcoltak vagyunk), akkor azonnal beállt a nyakam.
Amúgy azért általában kicsit jobb formában vagyunk, csak a ház vásárlással járó stressz elég csúnyán jelentkezik, plusz van egy rakás bajom a munkámmal (majd egyszer talán elmesélem, mondjuk megint sok benne a titkolnivaló), amiatt is idegeskedem, szóval bátran mondhatom, hogy ez a hét egy az egyben ultrafos volt, Brian Molko, szedd össze magad, csináld jól a munkád, legyünk rettentő vidámak (vagy legalább szellemüljünk át, vagy mi) MOST**.
* valójában nem az, de én azt ilyen rondának képzelem
** nem mintha a Placebo olyan vidám zenekar volna, inkább helyenként túl sok benne a pátosz, de sajnos (manapság már) titkos drámakirálynő énem nem élhet némi pátosz nélkül, úgyhogy.
Jó szórakozást - talán gyógyultok általa!
VálaszTörlésHàt köszi, sajnos elég uncsi volt, meg túl hosszú - persze az is lehet, hogy mi vagyunk túl fàradtak (na meg túl öregek;))
TörlésUncsi?! Meg hosszu?! Ugyanazon a koncerten voltunk? ;-) Én vizesre tàncoltam magam és mikor lementek a színpadról úgy éreztem, hogy csak most kezdődött el,miért van màr vége?! ;-)
VálaszTörlésA Cure csak egy hajszállal volt jobb!
Hàt, mi fanyalogtunk, egy rakàs olyan szàmot jàtszottak, amit pont nem szeretünk, meg a Molko-ripacskodàs se jött be nagyon, de mi öregek vagyunk, hàt ez van.
VálaszTörlésÉs igen, én a ràadàs előtt kifejezetten haza akartam màr jönni, met elég volt. Gondolom nem én vagyok a hardcore rajongó;)
A Cure-t Bécsben làttam pàr éve, az így konkrétan kurva szar volt, azóta nem vàgyom őket élőben làtni.
(Mondjuk én mindig kemény kritikusa voltam mindennek, ami nem feltétlen jó dolog, de ez màr sztem nem vàltozik.)
Mondjuk nekem ez volt a màsodik kimenőm,mióta megszületett a màsodik gyerkőcöm...Ez azért sokat emelt a kedélyàllapotomon! ;-)
VálaszTörlésValószínűleg nagyon sokat szàmít ezekben a helyzetekben az alap lelkiàllapot: mi nagyon stresszesek és ebből következően"rosszul" kimerültek vagyunk, szóval biztos a mi hibànk is volt a fanyalgàs.
TörlésNa tessék, a Làngoló gitàros kritika sem túl lelkes, na meg a kommentelők se, szóval lehet, hogy nem csak bennünk van a hiba:
Törléshttp://langologitarok.blog.hu/2016/11/12/holgyek_urak_valamint_azok_akik_a_ketto_kozott_erzik_magukat_placebo-koncertkritika