Léna épp a Buba énekét szavalja - újabban minden este -, ugyanis mostanában ismét kitört nálunk a Weöres Sándor-láz, elég kellemes, olyan szépek ezek a versek.
El is meséltem Lénának, hogy már két évesen is mekkora rajongója volt a szép verseknek, aztán feltúrtam a blogot, hogy nektek is elmesélhessem, íme egy 2012-es blogbejegyzés részlete:
*(...) levél, amit Marcinak írtam pár hete, mikor nem volt itthon: jaj, reggel olyan megható volt, Léna ordított mint a sakál, én meg dühösen rámordultam, mert épp a konyhában vacakoltam és be kellett mennem a szobába megnézni, hogy miért rikolt és szegény zokogva tartotta felém a Weöres Sándor kötetet, hogy nagyon sürgősen olvassam fel neki a "Három görbe legényke, róka rege róka" kezdetűt:). el is szégyelltem magam rögtön és kedvesen elolvastam.
na, ez tényleg kibírhatatlanul aranyos! :-D
VálaszTörlésugye?:)
TörlésJaj istenem :))))
VálaszTörlésWeöres ZSENI volt. En miatta nem is nagyon tudok mast olvasni a gyereknek, Varro Dani a nyomaba sem er.
(Ja, es pont ez a vers viszont olyan szomoru, hogy en átkoltottem a végét. Engem gyerekkoromban traumatizalt a Mesebolt legutolso verse, amiben a füstgyerek nem talalkozhat mar soha a szuleivel, mert elszálltak - sirtam, mint a záporeső)
VálaszTörlésIgen, szerintem is zseniálisak a Weöres versek, imádom őket.
TörlésLéna is mindig kiborul pl a Buba énekén és sokáig kell ölelgetni - de az a gyanúm, hogy szeret kiborulni, akár egy igazi nő:)
Olyan edesek a gyermekeid, ugy orvendek, hogy vannak!
VálaszTörlésLusta vagyok visszaolvasni, megmondanad, mikor kezdtel olvasni nekuk?
Mikor kezdtem olvasni? Hát, voltak vagy két hónaposak:)
Törlés