Újabb kiváló férfitípussal gazdagodott páratlan gyűjteményem, a kóbor kisgyerek személyében. (Ezt a kifejezést magamra is gyakran alkalmazom, jól ismerem tehát a fajtáját.)
Ez a legelvadultabb, legtörékenyebb, legmegközelíthetetlenebb, legambivalensebb férfi -, vagy inkább embertípus: bízik is meg nem is, szeret is meg nem is, hisz is meg nem is, akarja is meg nem is.
Elég egy rossz szó és minden veszni látszik, ugyanakkor ő az, aki leginkább vágyik a szeretetre, de annyira retteg az intimitásnak még a látszatától is, hogy jól irányzott geciséggel reagál a szeretet bármilyen megnyilvánulására.
Mivel az én személyiségem leginkább ennek a típusnak a viselkedésével rokon, az ilyen férfiak lebénítanak és egyszerűen semmit nem tudok kezdeni velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.