Asszem a magánytól alszom annyit mint egy eukaliptusztól betépett koala. Persze az is lehet, hogy a civilizációk összecsapása nem köt le eléggé - a tudományos munkához túl szeleburdi vagyok, Borisz pörgetése például jobban izgatja a fantáziámat - de a lényeg, hogy már megint annyira hülyére aludtam magam - összesen tizenhat órát töltöttem öntudatlanul, asztakurva -, hogy félő, ma nem fogok odatalálni az iskolába, sőt, az is lehet, nem emlékszem majd arra sem, hogy mi az a do.
Picsába, hogy még egy hétfő. Aztán kedd. Szerda. És a többi kurva nap. Megint. Újra.
Meg kéne barátkoznom végre a spleen-emmel, tán csak egy kis becézgetésre vágyik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése