Mostanában kétféle férfitípussal hadakozom és az egyik épp annyira felidegesített, hogy muszáj beszélnem róla.
Az első típus a geci kisgyerek, aki minden egyes tettével azt üzeni, hogy őt bármi áron szeretni kell, hogy aki őt nem szereti, az egy utolsó, érzéketlen, aljas gennyláda. Őt szeretni kell akkor is, ha már évekkel ezelőtt eljátszotta minden hitelét, ha ő nem szeret, ha hazudott, átvert, bántott, ártott, ha szeretni már nincs mit benne, akkor is, örökkön-örökké.
A másik típus, a kicsinyes szerelmes, akinek az agyát oly mértékben elönti valami beteges indulat ha visszautasítják, hogy a szerelmet egyetlen pillanat alatt képes gyűlöletté változtatni majd hihetetlen energiával bizonygatni, hogy a kegyetlen, elutasító nő egy nagy adag szar, akinek minél hamarabb pusztulnia kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése