Istvánnak egy hónap múlva fia születik, ennek örömére hallatlanul tanulságos telefonbeszélgetést folytattunk:
Ő: Na és veled mi van? Van egy csomó pasid?
ÉN: Nem, nincs senkim.
Ő: De valaki azért csak van...(éreztem, hogy kínban van, de úgy döntöttem, hogy nem segítek, oldja meg ő)
Én: Nem, István, tényleg nincs senkim. Tudod, nekem ez nem megy.
Ő: Mondanám, hogy találkozzunk, de rengeteg dolgom van mostanában... ( Hát hogyne bazmeg...)
Én: Hát, akkor vigyázz kis családodra.
Az az igazság, hogy most olyan érzésem van, mintha meghalt volna életem nagy szerelme.
Fasza.
Ő: Na és veled mi van? Van egy csomó pasid?
ÉN: Nem, nincs senkim.
Ő: De valaki azért csak van...(éreztem, hogy kínban van, de úgy döntöttem, hogy nem segítek, oldja meg ő)
Én: Nem, István, tényleg nincs senkim. Tudod, nekem ez nem megy.
Ő: Mondanám, hogy találkozzunk, de rengeteg dolgom van mostanában... ( Hát hogyne bazmeg...)
Én: Hát, akkor vigyázz kis családodra.
Az az igazság, hogy most olyan érzésem van, mintha meghalt volna életem nagy szerelme.
Fasza.
Akkor az István egy nagyon szabályos, konvencionális csávó, vagy azzá züllött az évek során?
VálaszTörlésIstván rengeteget változott, én személy szerint nagyon örülök neki, mert nem halt bele az alkoholizmusba, úgyhogy neki megengedem, hogy megnyugodjon és szabályos legyen, ő már az összes poklot megjárt:)
VálaszTörlésmellesleg nem értem mi ez a hiszti a szabálytalanság keresésem körül, na és? én erre izgulok, de a legtöbb ember a szabályost keresi, foglalkozz akkor velük. nem értem miért irritál másokat az éánéletmódom. nem mindegy? megjegyzem, én mindig irigységet sejtek az ilyenek hátterében. nem mintha olyan irigylésreméltó életem volna, de sok tekintetben szabadabb vagyok mint szabályos társaim.
te most komolyan úgy érzed, hogy valami különleges, befogadhatatlan mássággal vagy megáldva/verve, csak mert kiröhögöd a magukat túl komolyan vevőket, és olyanokkal jössz össze, akiket később lefaszfejezel?
VálaszTörlésmolly, rólad sokminden az ember eszébe jut, a legutolsó ezek között a szabadság. nálad komolyabb rabságban tengődni embert ritkán látni. pontosan azért ragaszkodsz annyira a szabadság illúziójához, mert mélyen legbelelül érzed, hogy a legdurvább kiszolgáltatottságban és rabságban élsz.
VálaszTörlésgg, hogy mi van? éppen az a komment lényege, hogy nem gondolok semmi különöset magamról. (úgy látszik nem jól fogalmaztam)
VálaszTörléshogy kit faszfejezek le? ezt itt nem pontosan értem.
kedves iván, lehetséges, hogy szörnyű rabságban élek, de a legtöbb ismerősöm sokkal durvábban rabja bizonyos dolgoknak (igazából mindegy is minek)
mellesleg oké, akkor fogalmazzunk úgy, hogy szabad vagyok olyan értelmeben, hogy egy csomó dolog nincs az életemben ami sokaknak van: nincs gyerekem, nincs férjem, nincs főnököm és szerintem ez az állapot messziről lehet irigylésreméltó. így jobban tetszik?
VálaszTörlésoké, finomítsuk: lefaszfejezel = csalódottságodnak adsz hangot a veled való bánásmód, vagy egyéb attribútumaik kapcsán (de ha kérsz logot, a faszfejezést is szívesen kikeresem)
VálaszTörléshát tény, hogy volt jópár mellényúlásom, de speciel istván valóban életem nagy szerelme volt, jóllehet, elég sokszor kibaszott faszfejként viselkedett:D
VálaszTörlésdehát tudom, magamra vessek, minek hajtok elmebetegekre:)
ó hát szépemlékű istván óta is igen sokszínű a fauna, már csak akikről én tudok :D
VálaszTörlés"hát tény, hogy volt jópár mellényúlásom", érted?
VálaszTörlésigen, voltak sokan, de istván volt az egyetlen valódi kapcsolatom, valószínűleg ezért is olyan fontos nekem, meghát a legmeghatározóbb éveimet vele töltöttem.
a többi vagy nem volt kölcsönös, vagy valamiféle kompromisszum eredményeként jött létre, vagy bizonyos okok miatt nem volt vállalható. de te magad mondtad nekem egyszer, hogy milyen furcsa, hogy ilyen bőszen védem az exeimet akkor is ha faszfejek voltak.
amúgy ha valakinek valamije van (pl. biztos megélhetése, családja), az onnantól e körülmények rabja, míg aki napról napra él mind anyagi, mind érzelmi tekintetben, miközben kényszerűségből megy bele dolgokba, az szabad?
VálaszTörlésegyszer már korrigáltam ezt a szabadság ügyet, amúgy: igen, szerintem az, aki napról-napra él, sok tekintetben lehet szabad(abb), mert kevésbé limitált számú döntés áll rendelkezésére mint családos (és egyéb módon kötött) társainak.
VálaszTörlésvegyük az én példámat: baromira szeretnék külföldre menni dolgozni. van egy ismerősöm, aki szintén, csak az a kellemetlen, hogy ő mégcsak nem is mer gondolni erre, mivel három gyereke van, reménytelen, hogy valaha összejöjjön neki (mivel még azt is kurvára meg kell gondolnia, hogy mikor megy le asarki közértbe) én azonban mehetek isten hírével ha összegyűjtök némi pénzt. igen, számomra ez szabadság, attól függetlenül, hogy nyilván ez is feltételekhez kötött (mint minden).
na igen, csak "szabad" emigrálási döntésed meghozásáig jack welchek, bin ladenek, meg a do-magyarázási kényszerpályán mozogsz, sőt maga a külföldi munka is gyanús, hogy megélhetési okokból érdekel, tehát szintén egyfajta kényszerűség... a szabadság ott kezdődik, hogy sok pénzed van
VálaszTörlésoké, de én döntöttem úgy, hogy szabadúszok, hiszen dolgozhatnék én szabályosan (már megint ez a szó) is mondjuk titkárnőként, jack welchet elfelejtve, valószínűleg jóval több pénzért...ha családom lenne, akkor valószínűleg muszáj volna valami számomra kevésbé kellemes dolgot csinálnom (merhát akármennyit is nyavalygok, azért mégiscsak szeretek én fordítani meg tanítani)
VálaszTörlésmellesleg a sok pénz nem feltétlenül tesz szabaddá, mert egyrészt valahogy meg kell keresned, másrészt ha megkerested még többet akarsz majd.
de oké, kevésbé filozófikusan szabadabb vagy tőle nyilván.