csütörtök, február 25, 2010

Fehér szalag, Weisse Band, Il nastro bianco

Mint tudjuk, Haneke igazi szadista rendező, olyan, mint valami szemét macsó egy rossz, a nő számára iszonyúan megalázó kapcsolatban: hosszan játszadozik a nézővel, mutat neki ezt-azt, ijesztgeti, csigázza, majd elegánsan, minden magyarázat nélkül lelép, ó, Haneke, hogy rohadnál meg... najó, nincs azért ekkora baj, de néha nagyon dühös vagyok ha a rendező nem segít.

Azért szerencsére Haneke is öregszik, (vagy veszített az éberségéből, esetleg mindkettő), mert egyrészt a filmben van egy romantikusnak mondható szerelmi szál is, másrészt a lányát molesztáló orvosról nemcsak megtudjuk, hogy molesztál, de konkrétan meg is mutatják és nekem ez a hanekei világban kicsit bakiszerű, de legalábbis nagyon szájbarágós.

Egyébként pedig természetesen respect, Funny Games forevör, meg ilyesmire gondoltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése