Letális izomlázam van, még a fülem is fáj, tegnap síeltünk, ügyes vagyok, ez derült ki, nekem kérem szépen igen jó az egyensúlyérzékem, tegnap már röhögve lesiklottam, igaz, csak a zöld pályán, a három évesek között éreztem ennyire jól magam, merhogy amikor felmentünk egy kékre (aminek az eleje pirosasan meredek volt, vagy legalábbis annak tűnt) menőzni, akkor két percen belül kétszer estem el és büdös bogár módjára kalimpáló lábbal úgy is maradtam, merhogy felállni azt nem sikerült, erre rémülten hisztizni kezdtem és súlyos regresszió lépett fel nálam: igen dicstelenül elbőgtem magam, bezony, bőgtem a hegyen, a vigyorgó három évesek között, utólag persze már igen mókásnak tűnik ez az epizód, főleg, hogy később, a lenti pályán újra estem egyet és jót röhögtünk ahogy kell, jövő héten Jézusba megyünk, mosmitnéztek, én így hívom, szóval míg Marci okoskodik, én reményeim szerint megtanulok síelni.
valahogy sokkal jobban tudnálak elképzelni, amint lentről nézed a többieket és szinkronizálod a gondolataikat, mialatt elesnek
VálaszTörlésesni sokkal izgalmasabb
VálaszTörlésúgy emlékszem, én ennél tovább nem is nagyon jutottam annak idején
VálaszTörlésén meg igen, nyenyenye:)
VálaszTörlés