én, kérem, én, én nem ezt vártam az élettől, elrontották, elcserélték a sorsomat, kérem a csillagokat, hogy lesznek szívesek sorsfordultával, mer én nem azér tanultam, hogy műkandallós gazdag digók elkényeztetett kölkeit kényszerítsem, hogy néha az olasz helyett ugyan legyenek kedvesek pár angol mondatot is kipréselni magukból, én nem azért tanultam, hogy az óra végeztével beszámolhassak a kikent-kifent mamáknak csodálatos gyermekeik fantasztikus fejlődéséről és alkudoznom kelljen azon, hogy vajon mennyivel kevesebbért vagyok hajlandó elmenni hozzájuk a világ másik végére, hogy a kardgyűjteménnyel teli házukban kérdezgessem az Andrékat és Giorgiókat és Fabiókat, hogy whatsyourname, nem, ha tudtam volna, hát az általános iskolát se fejezem be, istenem, bár lenne valami igazi szép szakmám, okj-s macskasimogató, mittomén, vagy hát igen, bárcsak lennék szivárványos guppi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.