helyzetjelentés

Egyébként időnként borzalmasakat álmodok (terheseknél ez úgy tudom, hogy kötelező tünet), ma például nagytestvéreset: egyszer csak mindenféle emberek, csontvázak, furcsa állatok meg szörnyek másztak elő a lakás különböző pontjairól és közölték, hogy ők megfigyelnek minket.
Különben meg hosszú idő után tegnap volt az első nap, hogy nem hánytam (na jó, oké, éjfél után már igen, sugárban, tömény savat, kemény volt) és fürdőszobát is takarítottam.
Úgy szeretnék újra normális szaglású, energikus, nem-hányós ember lenni, istenem add, háromra kezdjük...Amúgy megfigyeltem, hogyha betévedek egy ilyen ügyülübügyülü kismama fórumra, akkor a hányingerem fokozódik.

démoll

És akkor te most nem is menstruálsz, mi? De jó neked!

as usual

Fú, ez a nap de rosszul kezdődött...a hányásom az orromon jött ki. Olyan megalázó, hogy így kell élnem...

nem tudja, tanítja vol. 62910567222

Újabb rejtély.
Nem, nem és nem, soha nem fogom megérteni az embereket. Tegnap az órám végén skype-on ír egy lány, hogy szia, ugye itt kell jelentkezni angol órára. Kedvesen, szépen megfeleltem neki, hogy ó igen, csak még tanítok, pár perc és jövök. Öt perc múlva ugyanolyan kedvesen, szépen írtam neki, hogyaszongya a legjobb lenne beszélni, mert egyszerűbb mint a levelezgetés, de a kislány már nem válaszolt, eltűnt, felszívódott.
Valaki mondja meg, hogy az emberek ezt miért csinálják? Öt percig akart csak angolt tanulni? Vagy nem is akart igazából és a várakozási idő alatt hirtelen rádöbbent erre? Vagy felháborodott amiért várnia kellett? Nem értem.
Sőt, nem értem a látens főnökömet sem, aki eleinte ígérgetett fűt-fát, körülrajongott, hogy milyen csodásan dolgozom, ennyi fordítási munka, annyi netes kutatómunka, érdekes lesz, tök jó, aztán kiderült ez a terhesség-ügy, én egyre rosszabbul lettem és amikor nyakamba akart varrni valami telemarketinges szart (aminek persze köze nem volt semmiféle angolos dologhoz, amivel előtte kecsegtetett), akkor mondtam, hogy bocs, de én most a vécébe lógatom a fejem ahelyett, hogy mindenféle vackot próbálnék rátukmálni a sok nyomorultra, de ha van fordításotok, akkor azt szívesen csinálom, ha meg így nem kellek, akkor mondja meg szépen és viszlát.
De nem mondta, nem mondott semmit, de azóta kissé hideg lett a viszonyunk: a kedves hölgy sajnos sosem ér rá, bármit kérdezek nem válaszol, én meg mostanában nem vagyok valami harcias állapotomban, így a mai napig nem nagyon erőszakoskodtam, de ma meguntam és rákérdeztem, hogy akkor most mégis mi van, kellek fordítónak vagy sem, kifizetik-e amit eddig fordítottam, stb, a válasz pedig az volt, hogy majd mindent elmond, de addig csináljam meg ezt meg azt meg amazt.
Itt kezdtem elveszíteni a jámborságomat és mondtam neki, hogy valahogy nem sok kedvem van úgy dolgozni, hogy már fordítottam nekik egy csomót, de nemhogy pénzt, de egy nyavalyás szerződést sem láttam, csak utasításokat kaptam, hogy mit csináljak. Elképesztő ez, de tényleg. A magyar cégek az égvilágon mindent meg mernek csinálni? Persze én vagyok a barom, ha hagyom, nyilván. Nem értem én ezt. Tényleg nem.
És közben folyton eszembe jut, hogy egy ilyen barázdálatlan agyú Szabó Patrícia meg a nemtommi főszerkesztője lehet. Megáll az eszem.

(morogva el)

omfg

Annyira szégyelltem magam helyette, hogy egy idő után már nem mertem felnézni. Hihetetlenül kínos.

áldatlan állapot vol. 95201589

me: amit most érzek, azt kéne éreznie az összes esküvőt követelő rokonnak

pedig csak fél órát mászkáltam

M: o!

mi lett?

me: de olyan volt, mintha követ törnék valami fogolytáborban

hát először is iszonyú gyenge vagyok

két perc séta után leizzadok és le kell ülnöm mert úgy érzem, hogy összeesek

alig tudok állni

szerintem nincs vérnyomásom

M: nagyon sokat fekudtel. szerintem lehet, hogy minden nap kene 20 percet setalnod, hogy ne gyengulj le teljesen!

me: hát lehet

meg aztán a szagok az utcán

borzalmasak

majd megőrültem

"Nyilván ki kell hánynom a belemet, hogy legyen hely a gyereknek"

Miután tegnap szó szerint mindent kihánytam, Marci ma vett nekem valami homeopátiás bogyókat, ezektől várom életminőségem javulását, de ha kell, akár templomba is elmegyek imádkozni, nem, egyszerűen nem bírok tovább rosszul lenni, ez tényleg maga a pokol.
Ha nem értenétek miről beszélek, akkor képzeljétek el életetek legszörnyűbb másnaposságát. Na, az van nekem úgy három hete egyfolytában.

esküvősös

Sehogy nem tudunk megegyezni az esküvőt illetően (szerintem az esküvő a szülőknek és nagymamáknak rendezett színház), mert például fogalmam sincs, hogy most akkor muszáj-e fehérben lennem ha már úgyis tök terhes vagyok, meg egyáltalán, mi lesz, ha akkor még mindig rosszul leszek és különben is, valahogy két okádás között kisebb gondom is nagyobb az esküvői előkészületeknél meg ruhavásárlásnál és már el is képzeltem, ahogy hazamegyünk és ruhákat kell próbálgatni és az összes ilyen nyavalyás szalonban vécébe lógó fejjel fogok szenvedni próba helyett, meg egyáltalán, a kölcsönzés is felháborító összegekért megy, egy darab rongyért minimum hatvanezret kell fizetni, szerintem ez iszonyú pazarlás és ami igazán tetszik, az úgyis a legdrágább általában, az online vásárlás viszont rizikós, mert mi van, ha nem jó, ha nagyon ronda, ha szakadt, meg úgyis végül méretre kell igazíttatni, meg egyáltalán, mindennel egy csomó macera van, varrónőhöz rohangálni, cipőt venni, jajjaj, én meg pokoli rosszul vagyok, semmi kedvem ezzel foglalkozni, örülök, ha túlélek egy-egy napot, tegnap este azért fohászkodtam, hogy bárcsak erre járna egy sorozatgyilkos és én lennék a következő áldozata, szóval nemtom, igazából a hátam közepére se kívánom ezt az egészet, úgyhogy ma, amikor próbáltuk megbeszélni, hogy mit is kéne csinálni, akkor kínunkban kitaláltuk, hogy fürdőköpenyben és papucsban leszünk és viszünk magunkkal pöttyös strandlabdát is és amíg az anyakönyvvezető beszél, addig vízipisztolyozzuk egymást.

helyzetjelentés

képzeld, szegény Marci ma ment az angliai konferenciára, de jól megszívta, mert törölték a gépét és csak holnapra sikerült áttetetnie, az a gép elvileg Pisából indul, úgyhogy gyorsan foglalt egy szállást és elvonatozott (hat óra az út) Pisába, szerintem kilenc körül lesz ott. elég kalandos, sajnálom, hogy nem tudtam most vele menni:(

Szóval elment a kedves Férfi (akinek mellesleg házioltárt fogok építeni, annyira csodálatosan bánik velem: etet, itat, takarít, mosogat, almot pucol, aggódik mikor hányok, húslevest főz, kiszolgál és folyamatosan tartja bennem a lelket), úgyhogy ha megéhezem, sajnos nekem kell kitámolyognom legfőbb ellenségemhez, a hűtőhöz.
Egyébként egész jó nap volt ma: csak háromszor mentem el hányni, miközben szánalmas kis vacsorámat ((sajtkrémes kenyér paprikával, kábé ez az egyetlen étel amit meg tudok enni) készítettem.
Feleim, mindenki nagyon becsülje meg az anyját: némelyikük bizonyára borzalmas kínokat állt ki értetek.

h&h (hányás és hiszti)

.... (szintén ikerterhes) a tizennegyedik hétig volt rosszul.
Jaj ne, ezt nem mondod komolyan, még egy hónap?! Én ebbe belehalok, öngyilkos leszek, ezt nem lehet elviselni. Amikor marja a sav a nyelőcsövem, mindig megbánom, hogy valaha gumi nélkül dugtunk.

ámul

Feleim, ez annyira kemény, én nem hittem, hogy ilyesmi létezik.

Az esküvőre (úgy tűnik hamarosan lesz nekem ilyen, nem röhög) nézek nem puccos éttermet és kínomban a fórumokban is keresgélek és egyszerűen nem bírok nem elolvasni cuki értekezéseket sminkről, kontyról, ruháról, meghívóról, virágdíszről, melírozásról, nevetségesen olcsó ("csak" 800.000 forintos) esküvő taglalásáról, meg arról, hogy a keményvonalas fórumozók bizony esküvő kiállításra mennek, mit mennek, járnak, én kérem szépen aszittem, hogy ilyen nincs is igazából, hogy ez csak a romantikus filmek agyszüleménye, hogy a nők megvadulnak az esküvő intézményétől.
Én speciel bármit megtennék, hogy összesen négyen legyünk az esküvőn, de egyelőre úgy tűnik, én vagyok az egyetlen, aki ezt akarja.

Amúgy megfigyeltem, hogy mindenki, akinek elmondom ezt az ikerterhesség dolgot, mindig annyira le van taglózva a hírtől, mintha legalábbis arra kérném, hogy szülje meg, nevelje fel és járassa egyetemre is a gyerekeket. Nem értem mit borulnak ki ennyire, nekem kéne kétségbeesve összeomlani, nem?

szagos

Hétvégén kimerészkedtem az emberek közé, mert úgy ítéltem meg, hogy muszáj végre levegőre mennem, úgyhogy elmentünk Szlovéniába a tengerhez, de mivel Marci szerint szuperember lett belőlem, ezért sajnos a tőlünk egy kilométerre sétáló családok egyes tagjainak szagától külön-külön rosszul lettem.
Aki nem terhes, annak fogalma sincs arról, hogy mennyire büdös világban élünk. Vasárnap óta részvéttel gondolok a kutyákra.

"én mindig nem mondtam, hogy maguk nem büntethetnek meg engem"

Ilyenkor az Orbán mért nem mondja azt, hogy ő nem is akarta megnyerni a választásokat?
Milyen remek humorérzékre vallana pedig, ha most kiállna ország-világ elé és azt mondaná, hogy köszöni a lehetőséget, de ő inkább nem, ő csak viccelt, viszonlátásra.

"Mikor születtem, a kezemben kés volt - azt mondják, ez költemény."

És a nagymamám is ma lenne száz éves.





PS.: A politikusok meg le vannak kakálva.

helyzetjelentés

Marci jövő héten három napra Angliába utazik (a mázlista; én is mehettem volna, de folyton attól félek, hogy rosszul leszek, merhogy folyton rosszul vagyok, értitek, na), fogalmam sincs hogy fogom túlélni ezt az időszakot, tekintve, hogy a hűtőt se tudom kinyitni (már attól okádnom kell ugyanis, ha meglátom) és egyáltalán, a boltba se tudok bemenni a szagok miatt, az előbb is például próbáltam ebédet melegíteni, lassan odasettenkedtem a húsleves közelébe és kész, vége, azonnal rosszul lettem, amint megéreztem a szagát, pedig tegnap este vígan ettem belőle, pokoli ez az egész, komolyan, de most elolvastam egy okos bácsi cikkét arról, hogy jót jelent a hányinger és a hányás, mert gyakoribbak a komplikációk a mázlista nem-hányók között.
Jóvanna, érzem én is, hogy kissé elszaporodtak a rosszullétes postok a blogban, dehát most aztán tényleg erről szólnak a napjaim...

think positive

Mindenkire haragszom, aki terhesen nem volt rosszul, úgyhogy nem, ne is adjátok elő ezeket a sztorikat (istenem, mit nem adnék egy hányinger nélküli napért).
A mai napom természetesen megint pokoli volt (mondom, ez van: egy jó, egy rossz), iszonyú gyengén és hányingerrel küszködve fetrengtem, kábé öt másodpercre tudtam felkelni és amikor megéreztem Marci élete első húslevesének szagát (ami biztos nagyon finom lesz, csak hát én most speciális érzékelésű vagyok), akkor teljesen gátlástalanul úgy búcsúztam a tanítványomtól, hogy akkor most be kell fejeznem sajnos, megyek hányni, szia.
Azóta tök jól vagyok, rájöttem mi segít, hát persze, hogy a pozitív szemlélet, ez az, így kell gondolni erre, tehát: hányni jó.




PS.: És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a kedves Férfi szép csendben megtanul főzni, ha így folytatom.

everything happens to me

Ma nagyon virgonc vagyok, úgyhogy szófosásom van, ezért azt is elmesélem nektek, hogy Marci a jegyfoglalás közben folyton úgy hivatkozott rám, hogy my wife, én meg ezen mindig felröhögtem, elég mókás, nemtom az esküvőt hogy viselem majd (rosszul vagyok az esküvőktől), nem vagyok egy feleség-típus. Mondjuk az biztos, hogy Marciba döfök egy nagy kötőtűt, ha valaha is a nejemként vagy az asszonyként emleget. Nem, viccből sem tehet ilyet (merhogy ez egyáltalán nem vicces).
Elképesztő ez az egész egyébként.
Amikor kiderült az ikerterhesség, akkor az az angol karikatúra ugrott be, amiben egy fickó a moziban hiába nyújtogatja a nyakát, mert pont előtte egy kétfejű ember ül, a kép alatt pedig ez áll: everything happens to me.

vizsgálatokon elmélkedő

Akartam már egyet a terhességi vizsgálatokkal járó érdekességekről, most talán van is erőm hozzá.
Szóval elég siralmas volt az olaszoknál az első vizit, ugyanis ők a tizenkettedik hétig nem csinálnak ultrahangot (bemondásra elhitték, hogy terhes vagy), én meg ezt kissé barbárnak minősítettem, meg a nyelvi korlátok miatt amúgy is tök kényelmetlen volt az egész helyzet, úgyhogy végül hazamentünk a dokimhoz, aki ugyan kissé hebehurgya időnként, de legalább nála kiderült, hogy ez egy ikerterhesség (itt ugye a tizenkettedik hétig ki sem derült volna, pedig azt mondják, az ikrekre sokkal jobban oda kell figyelni).
Érdekesség viszont, hogy az olaszok sokkal komolyabban tesztelik a vért és több nemi betegségre (így HIV-re is, amit otthon rejtély, hogy miért nem csinálnak, szerintem nagy felelőtlenség) szűrnek (mondjuk úgy tudom, hogy az olaszoknál sok a HIV-fertőzött; a magyarországi adatok meg valószínűleg teljesen megbízhatatlanok, merhogy szinte senki nem foglalkozik a témával, mint tudjuk), így az otthoni dokinak odaadtam az olasz listát, hogy akkor ezeket szeretném megcsináltatni és elképesztő volt a HIV-tesztre adott reakciója: a HIV az minek? az nem kell... na mindegy, hát végül a saját szakállunkra elmentünk mindketten, de akkor is elképesztőnek tartom, hogy 2010-ben egy orvos ilyet mondjon.
Oké, értem én, hogy nagyon szende fejem van és úgy nézek ki, mint aki kettőig se tud számolni, nade ennek ellenére lehet, hogy egész Budapestet magamra rántottam az elmúlt években, vagy mittomén.
Jó, persze lehet mondani, hogy a te felelősséged, ha vad szexuális életed van, nézesd meg magad rendszeresen, de furcsa, hogy szifiliszt néznek, HIV-et meg nem és furcsa az is, hogy egy orvos nem boldogan tapsikolva támogatja az amúgy sem túl népszerű HIV-tesztre áhítozó pácienst .

3 in 1 vol. 69123

[14:29:26] KA: beszéltem a taszilókkal
kértem őket, hogy ne gyötörjenek nagyon most már
[14:29:47] MK: és mit mondtak?
[14:30:10] KA: semmit, tovább dumáltak a fideszről.

Az éjszakáim szebbek mint a nappalaim

Ma egy éve halt meg az anyám.
Valószínűleg ezért voltam nagyon sírós tegnap, meg talán azért, mert tegnap volt az a nap, amikor annyit hánytam, mint eddig összesen; meg amúgy is (nyilván a hormonok miatt) nagyon bőgős vagyok egy ideje.
Tegnap bármit ettem, kijött belőlem, rémes volt, a gyengeségtől felkelni se bírtam. Úgy tűnik egyébként, hogy szabályosak a rosszulléteim: minden másnap vagyok iszonyú állapotban; így ma is egész jó eddig (igaz, még alig ettem; istenem, bár ne kéne enni semmit, esküszöm tök jól lennék), összességében viszont az az igazság, hogy gyűlölök felkelni, most már tényleg csak aludni szeretek, mert nappal mindig jön a rosszullét.
Amúgy az anyámra most azért is gondolok sokat, mert mikor beteg volt és kezelték, akkor hasonló tünetei voltak mint nekem most: íz-és szagundor, állandó hányinger, meg hogy nem bírt enni. Meg persze azért is gondolok rá, mert ha csak fele olyan jó anya leszek mint ő, már nagyon szerencsések lesznek a gyerekeim; és olyan rettenetesen bánt, amikor minden weboldalon azt olvasom, hogy a legtöbbet az anyai nagymama tud segíteni az újszülöttel...sokszor egyszerűen gyűlölöm azokat, akiknek még él az anyja.
És tegnap iszonyú honvágyam támadt: a szkájpon behallatszott a tanítványoméknál a tévéből a híradó és belefájdult a szívem hirtelen, szentimentális hisztérika lettem, nagyon úgy tűnik, Marci azzal biztatott, hogy nézhetem a híradót online...
Egyébként meg azt álmodtam, hogy Ernyei Béla párás tekintettel ismételgeti a nevemet az Operettszínház lépcsőjén és a tesómat megkötözik a Móriczon, mert nem akarja bevallani, hogy tulajdonképpen informatikus.

helyzetjelentés

A kocka el van vetve: lefoglaltuk a jegyeket; najó, szóval szegény Marci ezer óra telefonálás után lefoglalta a jegyeket, Fanninak is van regisztrációs száma és ha minden jól megy, ő is utazik velünk és én sem kezdek szülni a gépen. De gondolj bele: ha elkezdenék szülni a gépen, bekerülnék a Blikkbe. Ja, kis szerencsével a híradóba is bekerülnél.
Jó, mondjuk ott az a verzió is, hogy valamiért nem kapok vízumot; na, azon még nem gondolkodtunk, hogy olyankor mi van.
Amikor épp sikerül nem figyelnem a folyamatos huhogásra és károgásra, hogyaszongya jujjaj, úristen de nehéz lesz neked, akkor azért mégiscsak elég izgalmasnak találom, hogy elköltözünk Amerikába.
Btw költözés: szerintem a tartósan külföldön élő magyaroknak nem kéne megengedni, hogy szavazzanak.
Amúgy meg szerintem lassan bemegyek a kórházba és megkérem, hogy infúzióval tápláljanak, annyira iszonyodom minden kajától; és az a legszörnyűbb az egészben, hogy folyamatosan éhes vagyok, de szinte semmit nem bírok megenni. Méghogy áldott állapot...
(morogva el)

óda az online nyelvtanításhoz

Az online nyelvtanulás és nyelvtanítás csodálatos dolog: tanárnak és diáknak egyaránt kényelmes, nem kell órákig utazgatni az órák helyszínére, nagyon kommunikatív (metakommunikációs eszközök híján sokkal többet kell használni a célnyelvet mint egy átlagos nyelvórán), a bátortalan diákokat bátrabbá teszi valószínűleg az "arctalanság" miatt, az Interneten lévő elképesztő mennyiségű anyag remekül kiegészíti és színesíti az órákat, pillanatok alatt lehet elemzendő képeket, illetve megnézhető-hallgatható-elemezhető videókat és filmrészleteket találni, az órai szavak megmaradnak a szkájp cset részében, a fentieken kívül pedig csodálatosakat lehet hányni akár egy perccel az óra kezdete előtt is.

"Mindenki volt már szerelmes, még Derrick is"

Egyébként meg azért is jó volt hazamenni, mert vettem három nagyon akciós Derricket, úgyhogy most az estéinket Harryval és Stefannal töltjük, dermesztő a dramaturgia: kivétel nélkül mindig a leggyanúsabb szereplő a gyilkos és Harry meg Stefan mindig mindenhová műanyag öltönyben megy nyomozni.
Az anyám régen mindig azt mondta, hogy Derrick egészen sajátosan nyomoz: aki nincs otthon, az vagy meghalt, vagy gyilkos; és hogy feltevéseit igazolja, Derrick mindig simán betöri minden gyanús szereplő ajtaját.

3 in 1

Ha egypetéjű ikrek, akkor lehetnek például pornósztárok. Képzeld el, milyen gazdagok lennénk...jobban keresnének, mint te a fizikával.
De csak ha lányok, nem?
Mért, a fiúk is biztos különlegesnek számítanak a pornósok között...
Látom, már egyengeted a jövőjüket...
Jaja, neked nem is kell semmit csinálnod, bízd csak rám a morális nevelésüket.

áldatlan állapot

Tudom, ilyet nem szabad mondani, meg szörnyen boldognak kell lenni terhesen, de azért nem lehetne inkább, hogy valahonnan (mittomén, mondjuk egy ilyen gyerekmegőrzőből) majd készen kiveszik a gyerekeket november körül én meg addig jól elvagyok a saját régi életemmel? Életemben ilyen rosszul nem voltam még.
Azon szoktam gondolkozni, hogy ilyen lehet, mikor kemózzák az embert. Jó, nem hányok annyit, csak folyamatosan hányingerem van, gyenge vagyok, álmos vagyok, nem tudok gondolkodni, nem tudok vásárolni, nem tudok főzni, nem tudok enni, semmit nem tudok csinálni.

macskás

Úgy látszik választanod kell a gyerekek és a macska között...

De én nem akarok választani közöttük, én szeretem ezt a macskát, én nem tudok és nem is akarok a macska nélkül élni. Neked a fizika a mániád, nekem meg a macska. Én felelős vagyok ezért a macskáért és ő bízik bennem.

(mindig sírva fakadok, amikor szembesülök vele, hogy az idióta járatok idióta szabályai miatt a macskát reménytelen augusztusban Amerikába vinni)