Ma egy éve halt meg az anyám.
Valószínűleg ezért voltam nagyon sírós tegnap, meg talán azért, mert tegnap volt az a nap, amikor annyit hánytam, mint eddig összesen; meg amúgy is (nyilván a hormonok miatt) nagyon bőgős vagyok egy ideje.
Tegnap bármit ettem, kijött belőlem, rémes volt, a gyengeségtől felkelni se bírtam. Úgy tűnik egyébként, hogy szabályosak a rosszulléteim: minden másnap vagyok iszonyú állapotban; így ma is egész jó eddig (igaz, még alig ettem; istenem, bár ne kéne enni semmit, esküszöm tök jól lennék), összességében viszont az az igazság, hogy gyűlölök felkelni, most már tényleg csak aludni szeretek, mert nappal mindig jön a rosszullét.
Amúgy az anyámra most azért is gondolok sokat, mert mikor beteg volt és kezelték, akkor hasonló tünetei voltak mint nekem most: íz-és szagundor, állandó hányinger, meg hogy nem bírt enni. Meg persze azért is gondolok rá, mert ha csak fele olyan jó anya leszek mint ő, már nagyon szerencsések lesznek a gyerekeim; és olyan rettenetesen bánt, amikor minden weboldalon azt olvasom, hogy a legtöbbet az anyai nagymama tud segíteni az újszülöttel...sokszor egyszerűen gyűlölöm azokat, akiknek még él az anyja.
És tegnap iszonyú honvágyam támadt: a szkájpon behallatszott a tanítványoméknál a tévéből a híradó és belefájdult a szívem hirtelen, szentimentális hisztérika lettem, nagyon úgy tűnik, Marci azzal biztatott, hogy nézhetem a híradót online...
Egyébként meg azt álmodtam, hogy Ernyei Béla párás tekintettel ismételgeti a nevemet az Operettszínház lépcsőjén és a tesómat megkötözik a Móriczon, mert nem akarja bevallani, hogy tulajdonképpen informatikus.
Valószínűleg ezért voltam nagyon sírós tegnap, meg talán azért, mert tegnap volt az a nap, amikor annyit hánytam, mint eddig összesen; meg amúgy is (nyilván a hormonok miatt) nagyon bőgős vagyok egy ideje.
Tegnap bármit ettem, kijött belőlem, rémes volt, a gyengeségtől felkelni se bírtam. Úgy tűnik egyébként, hogy szabályosak a rosszulléteim: minden másnap vagyok iszonyú állapotban; így ma is egész jó eddig (igaz, még alig ettem; istenem, bár ne kéne enni semmit, esküszöm tök jól lennék), összességében viszont az az igazság, hogy gyűlölök felkelni, most már tényleg csak aludni szeretek, mert nappal mindig jön a rosszullét.
Amúgy az anyámra most azért is gondolok sokat, mert mikor beteg volt és kezelték, akkor hasonló tünetei voltak mint nekem most: íz-és szagundor, állandó hányinger, meg hogy nem bírt enni. Meg persze azért is gondolok rá, mert ha csak fele olyan jó anya leszek mint ő, már nagyon szerencsések lesznek a gyerekeim; és olyan rettenetesen bánt, amikor minden weboldalon azt olvasom, hogy a legtöbbet az anyai nagymama tud segíteni az újszülöttel...sokszor egyszerűen gyűlölöm azokat, akiknek még él az anyja.
És tegnap iszonyú honvágyam támadt: a szkájpon behallatszott a tanítványoméknál a tévéből a híradó és belefájdult a szívem hirtelen, szentimentális hisztérika lettem, nagyon úgy tűnik, Marci azzal biztatott, hogy nézhetem a híradót online...
Egyébként meg azt álmodtam, hogy Ernyei Béla párás tekintettel ismételgeti a nevemet az Operettszínház lépcsőjén és a tesómat megkötözik a Móriczon, mert nem akarja bevallani, hogy tulajdonképpen informatikus.
Ez most olyan nem- mollysan cinikus, de nagyon szép, és szomorú bejegyz.
VálaszTörlésEgy év az nagyon kevés.
Nekem nem volt hányingerem. Helyette 20 kg túlsúllyal végeztem. Ezt azért írtam, hogy lásd: Minden jóban van valami rossz. :o)
VálaszTörlésFel a fejjel, nemsokára vége.
dehát azt senki nem garantálja, hogy én nem fogok 20 kilót hízni, most rosszul vagyok, de ez gondolom csak az első három hónap.
VálaszTörlésnem is tudod elképzelni mekkora mázlista vagy, hogy nem voltál rosszul. becserélném az okádást pár kilóra, komolyan.