Hát, hazaköltöztünk...
Örökre?
Ja, nem, dehogy, két hétre.
Gyötrelmesen hosszú hazaút (baleset az autópályán, a végén már sírtam a fáradtságtól) és egy kellemes balatoni kitérő után végre itthon vagyunk, dobozokon és bőröndökön ugrándozva közlekedünk a lakásban, tegnap a nőgyógyász megdicsért, aszonta nagyon fegyelmezett vagyok, az ikerterhesek ritkán szoktak egyik országból a másikba költözni, meg amúgy is, mindig boldogan paskolgatja a beültetett nők hátát, ha nem ikrek maradnak végül a beültetésből, mert az ikerterhesség nagyon nehéz, nem véletlenül olyan ritka, hogy spontán összejön, fel akarom venni diktafonra ezt a szöveget és mindenkinek lejátszani, aki a csodás terhessége történetével üldöz, nade még mindig meglepően egészséges vagyok, tökéletes a vérnyomásom, a vérképem, nem vizesedem, nem visszeresedem, a gumicukrok már egész nagyok, egyelőre nem kandikálnak ki, minden rendben van, a nőnemű állampolgár a húgyhólyagomon (én legalábbis így érzem) lakik fejjel lefelé, a kis férfi pedig följebb, keresztben heverészik és még a legvacakabb ultrahang gépeken is jól kivehető a férfiassága, Marci szerint nyilvánvalóan pornósztár lesz belőle, hát izé, én állatorvosnak szánom...szóval a következő két hétben kipakolás, szortírozás, bepakolás a program, miért pont beléd kellett szeretnem? mióta ismerlek, folyton csak pakolunk, szortírozunk, költözünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése