Nem is én lennék, ha nem lennének szentimentális érzéseim Trieszttel kapcsolatban most, hogy két nap múlva (?) hazaköltözünk. Na jó, a hazaköltözünk erős túlzás, szóval a következő elköltözés előtt hazamegyünk vagy két hétre. Persze nem kéne nagyon szentimentáliskodni, hanem inkább pakolni kéne, meg elmélkedni azon, hogy mit fogunk elfelejteni Houston előtt, meg mantrázni, hogy ne szüljek a repülőn és minden rendben lesz.
Egyébként meg büszke vagyok magamra, mert sikerült végigülnöm Marci búcsúvacsoráját és bár a húgával nem tudtam turistáskodni, azért a körülményekhez képest még egész stramm vagyok, najó, azon kívül, hogy bárhol, bármikor elalszom és még mindig, újra meg újra hányok...
Egyébként meg büszke vagyok magamra, mert sikerült végigülnöm Marci búcsúvacsoráját és bár a húgával nem tudtam turistáskodni, azért a körülményekhez képest még egész stramm vagyok, najó, azon kívül, hogy bárhol, bármikor elalszom és még mindig, újra meg újra hányok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése