Nekem egyszerűen meggyőződésem, hogy ha valaki megbánt, ha gonosz veled, ha kegyetlenkedik, ha sérteget, ha undok, akkor nagyon mélyen, legbelül - nem, nyilván nem bevallottan, csak titokban - igenis érez valami aprócska nyilallást, valami ici-pici fájdalmat, valami kis szúrást, viszketést, valami kellemetlenséget, valamit, ami (ha csak egy nagyon kicsit is) nyugtalanná teszi, valamit, ami jelez legbelül, valamit, amitől érzi, hogy talán nem kellett volna gonoszkodni, bántani, sértegetni, undoknak lenni.
Igenis, hiszek benne, hogy az emberben legbelül nemcsak belső szmájli és belső legyintés van, hanem valamiféle morális szemafor is.
Nem, nem, erről nem a Dalai Láma tehet, ez az én saját, külön bejáratú, évek alatt tökélyre fejlesztett naivitásom (szerintem idealizmusom), amiben muszáj hinnem és kész.
Ha tudnátok kommentelni, most mind vad tiltakozásba kezdenétek. De nem tudtok, hehehe. Na, már érzem is azt az aprócska szúrást...
Igenis, hiszek benne, hogy az emberben legbelül nemcsak belső szmájli és belső legyintés van, hanem valamiféle morális szemafor is.
Nem, nem, erről nem a Dalai Láma tehet, ez az én saját, külön bejáratú, évek alatt tökélyre fejlesztett naivitásom (szerintem idealizmusom), amiben muszáj hinnem és kész.
Ha tudnátok kommentelni, most mind vad tiltakozásba kezdenétek. De nem tudtok, hehehe. Na, már érzem is azt az aprócska szúrást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.