Alig hiszem el. Vége a szorongásnak, nem kell többé Amerikába költözni, istenem de jó.
Kéne hosszú repülős beszámoló, majd lesz talán (bár energiám nem sok van most erre), egyelőre csak annyit, hogy meglepően simán ment minden, összesen csak kétszer sírtam: egyszer, mikor a macskát elvitték, hogy na akkor felteszik a csomagok közé, egyszer meg úgy a 25. ébren töltött óra után, mondván, én ezt nem bírom tovább, nekem mindenem fáj, én kérem most meghalok, ennyi volt.
A gumicukrok nagyon jól viselkedtek (értsd: nem születtek meg a repülőn), az úton mindenki körülöttem ugrált, hogy ugye jól vagyok, ugye nem vagyok éhes, ugye ez finom kaja lesz, szóval minden elismerésem nekik.
Tegnap megnéztünk vagy öt lakást, nagyon kedves ügynökökkel és "mezei" emberekkel találkoztunk, btw eddig csillagos ötös a houstoniaknak: mindenki segítőkész és barátságos, okos tanácsokat adnak, na jó, mondjuk én protekciós vagyok: a terhesekkel mindenki kedves (kivéve drága honfitársaim nagy részét).
Egyébként ne gondoljátok, hogy otthon meleg van, itt van meleg, éppen olyan, mint amilyen az Állatkert Pálmaházában, dögletes és iszonyú, most viszont éppen esik az a drága texasi eső (az esőt mindenhol imádom, bár itt néha kimossa a lakosságot a városból, ami elég aggasztóan hangzik).
A legcsodálatosabb élményem a nyelv: végre egy olyan országban vagyunk, ahol tudok kommunikálni, viccelni, ahol van saját személyiségem, képes vagyok telefonon intézkedni, nem érzem magam öt éves kirekesztett nyomorultnak, bizony, feleim, fantasztikus dolog a nyelvtudás...
Kéne hosszú repülős beszámoló, majd lesz talán (bár energiám nem sok van most erre), egyelőre csak annyit, hogy meglepően simán ment minden, összesen csak kétszer sírtam: egyszer, mikor a macskát elvitték, hogy na akkor felteszik a csomagok közé, egyszer meg úgy a 25. ébren töltött óra után, mondván, én ezt nem bírom tovább, nekem mindenem fáj, én kérem most meghalok, ennyi volt.
A gumicukrok nagyon jól viselkedtek (értsd: nem születtek meg a repülőn), az úton mindenki körülöttem ugrált, hogy ugye jól vagyok, ugye nem vagyok éhes, ugye ez finom kaja lesz, szóval minden elismerésem nekik.
Tegnap megnéztünk vagy öt lakást, nagyon kedves ügynökökkel és "mezei" emberekkel találkoztunk, btw eddig csillagos ötös a houstoniaknak: mindenki segítőkész és barátságos, okos tanácsokat adnak, na jó, mondjuk én protekciós vagyok: a terhesekkel mindenki kedves (kivéve drága honfitársaim nagy részét).
Egyébként ne gondoljátok, hogy otthon meleg van, itt van meleg, éppen olyan, mint amilyen az Állatkert Pálmaházában, dögletes és iszonyú, most viszont éppen esik az a drága texasi eső (az esőt mindenhol imádom, bár itt néha kimossa a lakosságot a városból, ami elég aggasztóan hangzik).
A legcsodálatosabb élményem a nyelv: végre egy olyan országban vagyunk, ahol tudok kommunikálni, viccelni, ahol van saját személyiségem, képes vagyok telefonon intézkedni, nem érzem magam öt éves kirekesztett nyomorultnak, bizony, feleim, fantasztikus dolog a nyelvtudás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.