Hajnalban már megint arra ébredtem, hogy olyan érzésem van, mintha kitépték volna a szívemet a mellkasomból: már megint a szülőkre gondoltam, a lakásra, a közös életünkre, a nyaralásokra, a karácsonyra, a nevetésekre, egyszóval mindenre, aminek örökre vége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.